Jók voltunk az első Európai szakaszon,de lehet eljött a vég?

Végre itt a rajt, melyre 6 hónapot készültünk. 17.-e van, 6 kor keltünk.

Nagy ünnepség a felvonulási téren, mindenki boldog és örül az indulásnak. Könnyes női szemek, akik búcsúztatják a messzire induló párjukat. Nehéz pillanatok ezek mindenki számára, mégis ünnepélyes. Először a versenykategória autói rajtolnak. Ennek örülünk mivel mi is ide tartozunk és már kockára fagytunk. lassan felsorakozunk a rajtkapúhoz ahol minden csapatot külön bemutatnak majd útnak inditanak.

Baljós előjelek már itt kezdődtek. Túl magas volt a kocsink a magyar zászlóval a tetején, és nem fért át a kapun. Na de ezt simán megoldottuk, és kikerültük a rajtkaput a közönség nagy tetszését kiváltva. Elindultunk...immár élesbe.

Bármerre is mentünk az utak szélén integető emberek, plakátokkal bíztattak minket. 

Még pesten jártunk, Kornél (  Vader nagyúr) már táplálta be a koordinátákat a laptopba és a naviba. Volt dolga bőven. Majd megszólal a telefonom. Élő adásra invitálnak az Oxygen FM rádióba. Gyorsan lenyomom, majd száguldunk kifelé Pestről. Röpke snitt a filmhez a Lánchídnál, és irány a 8 as út felé.

Sokan gondolják, hogy innen nevetségesen egyszerűen leautózunk aszfalton Afrikába.

...,hát nem így van! Várpalota körűl olyan komoly terepfeladatok vártak már ránk amin kissé meglepődtünk. Jeges, sztyeppés terep,olyan mintha már Afrikában,de nem is Magyarországon járnánk. Szuperul haladunk, jó a kocsi is, remekül veszi az akadályokat. Nagyon élvezzük,de amennyire lehet sietünk,hiszen a mai napra kb 880 km volt kijelőlve + az eltévedések és keresgélések kilóméterei. A terep komolyságát jelzi, hogy már többen kiestek. Volt felborulás is, és végtagtörés is. Próbálunk óvatosak ,de gyorsak lenni.

Keményen telik az idő ,és még Magyarországon vagyunk mikor ránk sötétedik,ez figyelmeztető jel. De végre minden feladatot megoldunk,1 kivételével amit senkinek sem sikerült. Ott valami gond volt a leírásban. Legalább is ezt gyanítjuk.

Kikeveredünk Szlovéniában az erdőben. Ezek szerint zöldhatáron léptük át:-)

Úgy dőntünk belehúzunk, mert így nem sok alvás fog maradni Veronába, ami még kb 550 km volt.

De hamarosan rájövünk, hogy nincs hová rohannunk, óriási lett a köd, 40-50 el lehetett haladni. Nyomtam neki amit csak lehetett,de bosszantó lassú volt. Egyszer csak egy autópályán találtuk magunkat a nagyködben, amit a navi sem jelzett, szerinte ott nincs semmi. Mindegy az irány az jó,tehát haladunk.

 Nem túl sokáig jutottunk, mire egy autópálya kapuhoz értünk, ahol persze ellenőrzésbe futottunk, és mivel nem volt matricánk így 185 eurora meg is bűntettek.

Hm ez nem esett jól.

Mindegy, menni kell tovább, irány Olaszország,ez többnyire autópályán. Az autó 15 litert evett,ez normálisnak mondható.

Szépen haladtunk jó tempóban, Vader nagyúr jól koordinált én pedig nyomtam neki ahogy a körülmények engedték.

Hosszú kilométerek után jelentkezett egy hirtelen probléma. 180 km el Verona előtt egymás után hirtelen 2 fémes hangot halottunk valahonnan az autóból.

Görcsbe rándult a gyomrom, tudtam ez jót nem jelent. DE mire átgondoltam volna egy nagy rántás volt érezhető, mintha egy kamion az ellenkező irányba taszított volna. Majd egy újabb csattanás...., és a kocsi megy tovább úgy mit elötte. Ijesztő volt , és sejtettem hogy hamarosan folytatása lesz.

Kiáltunk egy benzinkúthoz, ahol egy másik csapat éppen a féltengelyét nézegette, nekik sem tett túl jót a mai nap. Miután nem találtunk semmit, kénytelenek voltunk tovább menni. Kívülről az autó hibátlan volt. Sejtettük, hogy valami belűl akadt össze, Olaj nem folyik törés nincs sehol.

...még 180 kilométert kell megtenni,majd lesz valami.

Verona (cél) határáig az autón csak azt vettük észre , hogy a terepváltó kapcsolókarja furcsán ugrál kifelé. Mintha két kerékhajtásból 4 -be akarná magát tenni. Ez nem normális jelenség. Kezdett gyanús lenni a váltó.

Majd eljött a versenyzők legrosszabb rémálma. Hajnali 3 óra, Verona. Lehajtunk az autópályáról, és egyszer csak újabb kerregés, csattanás és ropogás. Rettenetes csúnya fogaskerék hangok. Ekkor már egyértelmű volt sokáig nem jutunk két kerékhajtással. Az ETAP HOTEL-ig még relative normálisan elment az autó. Gondoltuk mivel 2 kerékben nem akar a váltó maradni, átrakjuk négy kerékhajtásra, így talán simán tovább mehetünk.

Sajnos nem vált be.2 kilométer után újabb reccsenéssel a váltó végleg megadta magát.1 darab sebesség nem maradt. Hajnal 4 óra.Ülünk az autóban,és azon gondolkodunk, MIÉRT?

mac-Gyver MCG FILMS TEAM (74)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.