Jan 26. Az első becsapódás, maradandó sérülésekkel.

 

Mai napra egy kemény sivatagi terep volt betervezve Bou Lanuar és Atar között.Az eredeti etap csak 480 km volt, de reggel az eligazításon jelentették be hogy kerűl a mezőny a lázadók miatt, így jóval hosszabb lesz. A vége a napnak kb. 800 km lett, de nem mértem pontosan. Az új útvonal tartalmazott kemény sivatagi terepet és műutat is.Sok megtalálandó ponttal, melyekért pontok jártak. Gondoltuk ma végre lehet újra jó képeket készíteni sivatagi körülmények között. Jól indult a futam egymás után oldottuk meg a feladatok,az induláskor még sikerült egy jó felvételt készítenem a napfelkeltéről is. Kint voltunk a sivatagi dűnék és pampa füvek között, és pörgött a Tátos rendesen. A tegnapi fabakos megoldás bevált, nem billegett a kocsi, viszont a keményfa , az alvázhoz koppanásai kemény hangokat eredményeztek. Nem véletlenül készül gyárilag gumiból, és nem keményfábólJ. Szágúldtunk fel és alá a pontok között , közben remek képeket készítettünk a többi csapatról.

Kitaláltuk , hogy helyezzük be a kamerát a belső rögzítőre ami előre fele néz,és vegyük úgy.

Bettetük és már száguldtunk is a mezőny után. Megelőztem a cseh Hummer es Team-et is.Jól ment minden. Talán pont ez volt a baljós előjel?

Kb 80-100 között haladtunk mikor beértünk a pampák közé. Ugyanakkor mély homok volt körűlötte. Muszáj volt tartani a tempót. Az első nagyobb pampákat simán vittük, de egyre sűrűsödtek, és így lettek egyre nagyobbak. Egyszer azt vettem észre keresztbe előttünk egy kb. 1,5 méter magas pampa fűcsomó hegy magasodik. Fékezni semmi értelme nem lett volna mély homokban, azonnal elásta volna magát a kocsi. Csak annyit mondtam a Kornélnak:

-         Ez kemény lesz, kapaszkodj.

 

Egyenesbe állítottam a kocsit, hogy nehogy boruljunk a repülés után, és gázt adtam.

Kicsit keményebbre sikerült, mint gondoltam.

Az autó nem repült, hanem felvágódott a levegőbe, majd 7-8 méter után éreztem bal elejére fog érkezni, ugyanis kezdett a levegőbe elfordulni. Nem volt mit tenni, meg kellett várni a leérkezést, de gondoltam, felborulunk, ezt nem bírja ki a Tátos futóműve. Miközben e gondolkodtam, ha hiszi valaki, ha nem, jó kedvem lett, mert legalább forog a kamera és veszi… Mekkora felvétel lesz! Mindez egy pillanat alatt lezajlott az agyamban.

 A földetérés pillanatát jól sejtettem, bal első kerékkel vágódtunk a földbe, óriási homokkitörést okozva, mely szélvédőre felcsapódva szállt tova.

Most éreztem igazán, hogy valós a borulás esélye, mivel nagyon ferdén érkeztünk. Emiatt egy gyors ellenkormányzás, hogy kivédjem… sikerült! Óriási homok és pórfelhő tört elő a kocsi minden zugából, mint mikor kinyílik a légzsák. Na de itt ilyen szóba sem jöhetettJ

Hátulról minden a nyakunkba zúdult, fejetetejére állt az eddig sem létező rend.

A szélvédő 3 helyen eltört, és majdnem kiesett.

Újnyi luk tátong az oszlop és az üveg között, átlóban. Aztán egy újabb durranással a fejünk felett elszállt és landolt a tetőcsomagtartónk, mely darabokra hullva elsüllyedt a homokban. Volt rajta kb. 200 kiló! Ez azért is nagy gáz, mert ami rajta volt az minden szétszóródott 15 méteren belűl.2 db vadi új gumi felnivel, a fekvőhelyeink, rántókötél, napernyő (extraJ), 2 db teletankolt 20 literes marmon kanna. Miután elszállt a por meg a füst, kiszálltunk felmérni a károkat.

A tetőtartó menthetetlen, anyagában szétszakadt. A lerepüléskor a tetősínt feltépte mint egy konzervet. Tiszta hullám lett az egész. A négy ködlámpa érdekes módon nem tört össze,így azokat lecsavaroztam. A marmonkannák is kibírták, köszönhetően a puha homoknak, éppen, úgy ahogy a kerekek és a kötél.

A fekvőhelyek menthetetlenül ott maradtak a csomagtartóval.

Az autónak a bal eleje feljebb állt, ez nem tetszett, a hézagok is minden irányba megváltoztak. A motortető (kapota) mellett befér a tenyerem, .és gallytörő is cudarul áll rajta, Alánézve azt látni, hogy a kartervédő teljesen felhajlott és összegyűrődött. Bár ennek pont ez a dolga ilyen esetben, hogy védje az alatta bújó technikát. Jó, talán szerkezeti elem a futóművön nem sérült, a kaszni ment csak el. Az mondjuk szépen, annak ellenére, hogy alvázas. Nem csukódnak rendesen az ajtók, vagy éppen nem nyílódnak. Jót röhögtünk rajta és egyszer csak bevillant! A KAMERA mit vehetett? Egyáltalán kibírta ezen, és ment e a felvétel. Ekkor éppen arra jött az egyik versenytársunk, Ő segített a 2 kerék továbbvitelében. Köszönjük Neki! Sajnos a rajtszámra már nem emlékszem.

Összeszedtük magúnkat és megnéztük a felvételt. Megvan, de sajnos nem adja vissza az átélteket. Ez van,ezt nem kéne azért újra csinálni!

Kicsit összepakoltunk és elindultunk tovább. Homokon és terepen nem volt változás. Ment a paripa, azaz a Tátos. Kiértünk a műútra és elkezdett valami visítani. Ez nem jó hír! Félreálltam. Ekkor vettem észre, hogy a bal oldali kerék nagyon kifelé áll, és a teteje befelé dől. Ajjaj, ez így nem lesz jó. Ránézésre meglehetett mondani, hogy az összetartás és dőlésszög is elment. Na de mitől?

A stabilizátor rúd eltört, illetve kiszakadt a lengőkarból. Ezenkívül más nem látszott. Valószínű a nyúlvánnyal együtt a lengőkarok is benyeltek egy kicsit a pofontól, erről árulkodik, hogy fel áll az orra a kocsinak. Úgy döntöttem egyelőre tovább vezetek így, mivel eszméletlen homokvihar volt, melyet a szél természetesen a szemünkbe épített 1 pillanat alatt. Így elég kellemetlen lett volna szerelni. A terv az volt, hogy az első benzinkútig megyünk, ott majd megnézzük. Na persze nem volt benzinkút és az egyfolytában visító gumi erősen kopni kezdett belül. Éreztem, előbb utóbb szerelni kell.

Mivel 100 kilométeren keresztül nem volt benzinkút, így egy szélvédettebb helyen félreálltam egy kopár fa árnyékában. Kori előkapta szerszámokat és adogatta nekem a kocsi alá. A bal első kerékösszetartáson tudtam állítani, maximumra betekertem. Jobb lett határozottan, legalább is szemre. A dőlésszög pedig úgy maradt, az nem számít.

Gázt nyomtam, vissza az útra és meglepő de szinte teljesen normális lett. Olyan, mint előtte, talán kicsit jobbra húz. Alig mentünk pár métert, volt egy tábla: Benzinkút 500 méter! :-)

Minket tényleg szívatnak odafenn!J

Tankolás után már csak checkpointok voltak, semmi érdekes, hacsak az nem, hogy még volt 750 kilométer hátra. Hajnal 2 re értünk a táborba, ami egy szeméttelep volt!!! És mindezért 25 Eurót akartak kérni kötelező jelleggel. EZ VICC! Hotel kerül ennyibe másoknak ebben a városban, vagy bárhol Európában is. Mindegy, fáradtak vagyunk így maradunk. A szeméttelep tényleg komoly, kecskeláb mellett van a sátram, és halmokban áll a háztartási hulladék.

 Jól vizsgázott a futómű, célba értünk, és nincs is több javításra szükség, úgysem lenne rá idő. Itt folyamatos a rohanás. Tényleg hiányzik egy szervizcsapat.

Egyébként húllanak az autók, így biztos volt, hogy előbb utóbb velünk is történik valami ezen a téren is.-)

Most éjjel három, a sátorban ülök és írom ezt a blogot, holnap valahol felteszzük útközben ha sikerül.

Még valami!2 napja nem találom a telefonom, bár itt nincs is kapcsolat,de nem tudom,hogy előkerül e. Ne essen senki kétségbe ha Maliból sem tudok válaszolni.

De remélem előkerül.

 

Egy feladat kèp:

 

macGyver-MCG FILMS TEAM 74