Ez hosszu lesz, de èrdemes elolvasni.

7. napja a versenyben. Hamar telik az idõ és sok minden történt már az út alatt. Sajnos az elözõ összefoglalok többnyire szükösre sikerültek. Most pár dolgot összefoglalunk, visszamenõleg is.

Hogy mennyire derült ki az elõzõ napi írásokból nem tudom, de gyakorlatilag állandóan szívunk valamivel. Már Budapesten mindketten különbözõ betegséggel és lázasan indultunk, amire sokan azt mondták felelõtlenség. De ennyi felkészülés után, a befektetett energia és a szívünk vágya szerint természetesen bevállaltuk az utat.Olaszországban vettem észre, hogy a több napig készített forgatókönyvet Székesfehérváron a polgármesteri fogadáson elhagytam. Minden kigyûjtött nevezetesség listájával és leírásával. Frankó volt, jöhet a rögtönzés!De így mindenképpen sok jó story kimarad a filmbõl. Aztán jött a turbo problema, ami mind anyagilag, mind a versenyben való pontszerzõ esélyeinket megtépázta.

Közben IMI 39 fokos láza, majd nekem az arcüreggyulladásos sztorim, ami folyamatos hõemelkedéssel szívta a vérem. Aztán ujra indultunk ugyebár Saint Celoni-bol, a turbo felrakás után.

Imiben a sok idõ elvesztegetése miatt megfordult a gondolat (mivel maximalista Õ is), hogy már nem érdemes tovább menni, mivel a versenyben már úgysem tudunk jó eredményt elérni.

Igaz, engem is rettenetesen bántott a dolog de én a betegségek és gondok ellenére a tovább haladásra inspiráltam Õt, amit el is fogadott, így haladtunk a spanyol unalmas autopályákon, hogy közelebb kerüljünk a mezõnyhöz. Volt olyan dolog amit direkt nem irtunk le eddig-az otthonról figyelõk nyugalmáért-, hogy az auto az összerakás után hagyott bennünk nem kevés kérdõjelet. Mivel a turbo az összes olajat kiszívta motorból a meghibásodáskor, így aggodtunk a motor belsõ szerkezeti károsodása miatt, hogy történt e. A hangja ugyan normális volt és szépen is járt, a folyamatos ellenõrzés után észrevettük, hogy a hûtõvízben van motorolaj, ami nagyon nem jó jel. De még nem volt veszélyes szinten. Szerény véleményem szerint kicsit hengerfejes lett a vas. Kérdés volt meddig bírja. Mindenesetre mentünk, teljesítmény megvolt, hangja szép…

A pályákon felváltva nyomtuk, éjjel nappal. A terv ugyebár az volt, hogy utolérjük Õket a 2. Marokko etap elején legkésõbb, így csak 1 nap marokkoi terepezést veszítünk.

Az autópályán azt vettem észre a hõemelkedésem mellett, hogy el kezdett szûrni a hátam. Ugyanakkor arra gyanakodtam, hogy a sok ülés, vagy kényelmetlen poziciótol van. Nem foglalkoztam vele.

Leértünk végül Tarifába, a komphoz. Természetesen ott is megszívtuk, mivel az orrunk elõl ment el a komp, így 2 órát kellett várni a rohanás közben, ami akkor nagyon sok volt, mivel minden perc ki volt számolva. A kikötõben olyan erõs hideg szél volt a napsütés ellenére, hogy mire minden papírmunkát elvégeztünk, addigra a hõemelkedésem rendesen belobbant.Vert a víz, és nagyon pocsék állapotba kerültem. A hátamban lévõ szúró érzés csak hab volt a tortán. Imi szerencsére jobban volt.Segített neki még a Genovai szálláson kapott 3 napos antibiotikum amit a versenyt kísérõ M1-es versenyorvosi autóban kapott, miután kihívtam a dokit a láza miatt.

A komp hamar áttért, 1 óra menetidõ alatt, kár, hogy még késett is. Innetõl több sms-t kaptunk, hogy a nyomkövetés megszünt. Senki nem tudja hogyan kell belépni, és hogy egyáltalán mi a gond. A felrakott netes infok sem segítettek.

Õszintén bevallom, nem értem miért kell ilyen bonyolultra csinálni a belépést, egy átlag felhasználó,(pl: szüleim ), aki nem netfüggõ egyszerûen nem tudja átlátni és használni.

Egyébként teljesen jo dolognak tartom a kezdeményezést, de a használhatósága az tragédia!!!

Szóval, végre Marokko azaz Afrika!

. Másnap hajnal 3 kor beértük a mezõnyt Tazzarine-i táborban,. Ekkor a többiek nyugodtan aludtak és legalább mi is bírtunk 3 órát aludni.

Természetesen a korábban europában megcsinált versenypontjaink elvesztek, nem fogatdta el a rendezõség. Nem rovom fel nekik, hiszen így volt szabályos, nem értünk be a leadási határidõig.

Késõi lefekvés után korai kelés lett.

Ez a táborhely a Dombok szeme címû Wes Craven horror mozi itt felejtett díszletei mellett van. Érdekes látnivaló volt. Tetszett nekünk! Felvettük az itinert és újból versenybe a csapat! Aznap nyugat felé mentünk ki a hegyekbõl a tengerpart felé

Egésznap nyomtuk a gázt, sõt éjfélig. A nap folyamán volt szerpentin aszfalton, kõsivatag, sivatag dûnékkel,A tengerparti homok marasztaló lett, itt már ástunk is. Hajnalra végeztünk, megint késõi fekvés és a legrosszabb másnap korai felkelés. Már Fourt Bou Jerif-ben voltunk.Reggel a táborban kénytelen voltam az orvosokkal beszélni, mivel tegnapi nap rosszabbodott a hátfájásom, és az elõzõleg felirt antibiotikum is kezdett elfogyni.

Egyre jobban szúrt és most már elkezdett égni a mellkasom is.A hátam közepén kés szerû erõs bökõ fájdalom, a terepen elviselhetetlen kezdett lenni.

Az orvosok javasolták, hogy még itt Marokkóban új antibiotikum váltsak ki, mivel Mauritániában már csak lelõni tudnak a helyi erõk, szenvedés csillapítására, mivel az orvosi ellátás már szinte nulla.Egyre inkább felmerül egy esetleges visszafordulás lehetõsége is. Természetesen ezt az utolsó pillanatig kell húzni.

Januar 21. Ait -Bekhu - Bojdour

Ma elindultunk Nyugat Szahara felé. A Marokkóiak „déli tartománynak” hívják, ez egy politikailag szenzitiv terület. A helyi szaharawi lakosok Afrika utolsó gyarmatának nevezik, mert Marokko 75 -ben elfoglalta miután a Spanyolok kivonultak A szaharawik nem lehettek függetlenek, mint az összes többi afrikai nép.

Viszont itt nagyon olcsó a gázolaj, 5,2 Dirham, azaz 0,5 Euro. Ha valaki még így sem érzékelné a különbséget, akkor forintban: 130 Forint!!!

Ma nagyon nehéz terepen, nehéz koordinációs feladatok voltak. A semmi közepén kellett navigálni,és tájékozódni. Rengeteg homokdûne között, rég nem használt pisztéken több száz kilómétert kóvályogtunk. Szép és érdekes nap volt. Filmeztünk is sokat. Mély homokban, napsütésben igazi afrikai melegben nagyon jól haladtunk. A kocsi és a technika jól szuperált, amig egyszer csak a navigációnk be nem adta az unalmast. A Garmin készülék el kezdett sipolni és lefagyott.Nem segített rajta semmi. A laptop navigációjával mentünk tovább.szerencse hogy Imi készült a tartalék rendszerrel.

Ma én vezettem, Imi navigált.Olyan jól mentünk, hogy a nagy semmi közepén találkoztunk több csapattal és mind beállt mögénk.Jó volt a tempónk is és az irány is mindig elsõre meglett. Kb 6-8 csapatot vezettünk ki a dûnék és piszték világából, akik a sötétedés után már csak a hátsó reflektorjaink fényeit követték.Élveztük, abszolút mi voltunk a Top ma.

Egyetlen dolog volt ami rosszt fényt vettet a napra, hogy az állapotom romlott. Miuátan az egyik feladatsor megfejtése után egy régi „spanyol” úton kellett kitalálni kb 100km-ert. Ez katasztrofa volt. Annyira rázott az autó, hogy a sok gödör és a tüdõre szívott homokportól egyre élesebb és nagyobb fájdalmaim lettek. Végül a spanyol út betette a kapút.

Már nem bírtam sehogy ülni, kínkeservessé vált minden mozdulat.

Kiérve a mûútra, még 200 km vezetés volt hátra. Itt már kértem Imit vezessen inkább Õ mert nem bírom tovább a fájdalmaimat.

Beértünk a Bojdourba és leadtuk a feladatlapunkat. Ki volt függesztve a verseny aktuális állása.Siralmas volt ránk nézve.hátulról a harmadikok voltunk, mivel csak az europiai szakasz elsõ versenynapját számolták el. Aztán kiderült, hogy vannak még pontjaink, majd hozzáadják, csak rossz lap lett kifüggesztve.A mai napon szerzett sok ponttal gondolom jobb helyre kerülünk.

Az esti (lassan kötelezõ) orvosi ellenõrzés,ma már kicsit komolyabb lett, mivel nagyon rosszul voltam. Végülis a tábori orvosi vizsgálat eredménye az lett, hogy amig nincsen nagyobb baj, még Mauritánia elött forduljunk vissza, vagy itt Marokkóban bemenni egy korházba, egy nagyobb kivizsgálásra és röntgenre.Mauritáiában ezekre már nincs lehetõség. És mivel a futam terroristák által fenyegetett, onnan már nem javasolt az egyedüli autóként való visszafordulás sem.

Végülis döntés nélkül feküdtünk le aludni..

Január 22. Bojdour. NAGY A BAJ!

Nem sokat aludtam a sátorban a tüdõgyulladásom miatt. Kialvatlanul és hõemelkedéssel válságstábot hoztunk létre. A döntés, bár mennyire is fájó, hogy visszafordulunk, nem vállaljuk tovább így a versenyt. Nehéz és napok óta tartó halogatása volt ez a döntésnek. Számba vetve minden eshetõséget, ez tûnt a legjobb verziónak. A lelkünk az sírt, mert mindketten délnek mentünk volna tovább, de az Isten nem így akarta. A sok elõjel és visszatartó dolog után, már kezdjük azt bemesélni magunknak, hogy ez sorsszerû, és valamiért szükséges. Ha nem így van, akkor pedig csak egyszerûen pekk sorozatunk van

Végülis 7.oo-kor az eligazításon bejelentettük hivatalosan is a kapitulálásunkat, melyet a versenybíróság és az orvosok is támogattak és elfogadtak

Elköszöntünk minden ismerõstõl és lógó orral, kedvtelenül, gyászos hangulatban az ellenkezõ irányba indultunk el mint a többiek. Ma többen is feladták, a 08-as csapat is jelentett, és egy másik team is kiállt még az éjjel, Õk összetörték a kocsít rendesen.

Gondolom kevesen értik meg most az érzéseinket, de én most már tökéletesen megértem, hogy mit érezhetnek azok a sportolók, vagy olimpikonok, akik évekig, akár egy emberöltõig készülnek egy olimpiára, és a végén, az utolsó pillanatban egy betegség miatt mindent elveszítenek. Sok év munkájának eredményét kell a kútba dobniuk. Valahogy ezt érezzük mi is. Borzalmasan rossz érzés.

Mi most már útban haza felé, elhagytuk Essaouira-át. A hátam sajog, szedem a gyógyszert. Odahaza mindenképpen komolyabb vizsgálatok lesznek. De az még 5-7 nap kb.

U.i.:

Mindenkitõl elnézést kérek aki drukkolt nekünk, hogy további élmények hijján, az én problémám miatt elesnek ettõl. Különösképpen, köszönet Imrének aki toleránsan belátta a helyzetemet és igazi csapattagként gondolkozva közösen meghozva a döntést bevállalta a visszakozt.

Bízunk benne, hogy a 2012- es versenyen újra részesei lehetünk a futamnak. Talán szerencsésebben és egészségesebben.

A versenyben maradtaknak sok szerencsét kívánunk, egészségeses megérkezést BAMAKOBA!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.