2009.01.31. Banamba- BAMAKO !

2009.02.02. 16:03

 

Tervezett útvonal 250 km. Valójában a napi program már lazább, mint szokott.A terv szerint fél 9 kor ünnepélyes segélycsomagok átadása az iskola udvarán,majd maga a verseny innen indul, aminek a lényeg ma már csak az hogy beérjünk BAMAKO-ba. Ez nem hangzik nehéznek, főleg ha figyelembe vesszük 5 db pont van amit meg kell találni és csak 250 km az út. De ismerve a technikát, és a versenyt előre nem kell inni a medve bőrére.

Az ünnepség megható volt. A helyiek készültek nekünk műsorral, ami abból állt, hogy egy fára felerősített tölcsérhangszórón keresztül, valami kicsi és problémás erősítővel túlvezérelve szórták a helyi zenekar hangjait. Egy hölgy ült a poros földön a zenekar mellett, akik ugyancsak ültek. Ő volt az énekes, és anya egy személyben.

Hiszen miközben énekelt több száz embernek, szoptatta a gyermekét is. A zenekar főleg ütőshangszerekből állt, csörgőkből, botokból, és dobokból. A táncosok olyan sámán jelmezszerű maszkokat viseltek. Persze a ruháik is hasonlóan Afrikás volt. A zene is tipikus afrikai. Hiszen ez Afrika!

Jó kis folklór volt, tetszett is, kár azért a vacak kihangosításért, de hát ez a szegénység velejárója.

 

Elindult a mezőny és megint porzott Banamba környéke. Ma a 39 –es ekkel mentünk, már jól ismertük őket, több napot is velük töltve. Igazi, jó fejek. De talán ezt már írtam is.

Kb. 10 km megtétele után arra lettem figyelmes, hogy semmi fék nincs a kocsin. Ez nem tetszett, hiszen már igazán kibírhatta volna azt az egy napot. Kiszállva, megvizsgáltam a kocsit és nem volt nehéz rájönni, hol a hiba, hiszen az egész motor oldala olajos volt a fékolajtól. Eltört a 9000 kilométerrel, azaz 2 héttel ezelőtt beszerelt új fékcső, közvetlenül a főfékmunkahenger után. Ez történetesen nincs nálam tartalékba. Sosem gondoltam rá, hogy fékcső gondunk lesz, főleg ,hogy vadi új.

Ismét a jól bevált megoldás lett, mentünk tovább, immár fék nélkül. Kézifék már rég nem való semmire, meg az amúgy sem fogná meg a kocsit. Motorfékkel próbálkozom lassítgatni, de tudom ez így nem járható út, főleg azért nem, mert már műúton is megyünk és ott aztán bőven van veszély. Gondolok itt a gyerekekre akik keresztbe, kasba futkoznak a kocsik elött, koldulás reményében. Aztán ott vannak a szamarak melyek egyszerűen ott állnak mindig az út közepén. 

 Ami a legjobban elrettent az a tehenek tömkelege, mivel ők szép komótosan kibaktatnak a kocsik elé, és lassan át is kelnek, ha az autó megáll. Ha nem, akkor ott  maradnak az útszélén megdögölve mint társaik. Ha azt mondom ezresével rohadnak az út szélén, azt higgye el mindenki, mert nem túlzok. Volt olyan 20 méteres szakasz ahol oldalanként rohadt kb. 10-10 tetem. És akkor még nem beszélve a helyi vezetők stílusáról. Az világhírű.:-) A városokban a négy sávos úton ne lepődjön meg senki ha a külső sávban halad és szembe jönnek vele. Mondjuk lámpa nélkül, és még Ő dudál. Az is előfordult már sokszor, hogy egyszerűen keresztbe átmennek rajta. Nem számít semmi. Dudál, villog és jön. Az egyetlen dolog ami itt az autókon működik az a duda:-)

Szóval, minél előbb kell keresni egy Mechanikot. Azaz szerelőt, egy csővel.

Miközben Mechanikot keresünk többször is jött elém tehén és a forgalom is megizzasztott rendesen. Elgondoltam mi lenne ,ha ilyen fékkel kéne Bamakoba bemennem, ami egy nyüzsgő nagy város.

 

Végre szerelő. Azaz az út mellet úgy 30 db rom, és 10 ember. Megálltam, mutattam a problémám és már szereltek is. Náluk nincs lehetetlen, ez a feladat nem is jelent problémát. Az ember pillanatok alatt rövidebbre vágja a csövet és elkezdi újra peremezni kézzel, egy szeg segítségével. Elég szarul néz ki amit csinál, de látszik nem az elsőt buherálja, így bízom benne. Csavar a tövére egy kis cérnát tömítésnek és már tesz is vissza. Elképesztő, de jó lett.

Egy német autószerelő ettől a javítási technikától felkötötte volna magát.

 

Végre elérjük a Niger folyót. Nem gondoltam volna hogy ilyen szép. Sokat filmeztünk, mert nem a megszokott folyóparti jelleg van itt. Ráadásul nyüzsgött az élettől. Ruhát mostak, ástak, halásztak, és még ezer félét, amire rá nem jönnék. Klassz volt.

Tovább haladtunk, immár Bamako a cél. 40 km még a célvonal, amely a HOTEL SALAM-nál van. És  több ezer kilométer után meglátjuk a Bamako táblát. Összenézünk Vader nagyúrral, majd összecsapjuk a tenyerünk és egyszerre kiáltunk fel : MEGCSINÁLTUK! Sportszerűen gratulálunk egymásnak, hiszen ennyi mindkettőnknek jár, hiszen jó csapat voltunk!

  Magam se hiszem el, hogy ennyi kilométer és kínlódás, nem alvás és nélkülözés után ide érünk. Sokszor volt a versenynek olyan pillanata, hogy azt hittük nincs tovább, például az elején a váltógondok, az ebből eredő időveszteség, majd később folyamatosan gyűlő hibák, mely mára az autót teljesen legyepálták a 0 –ra. Szegény Táltost már nem nevezném autónak. Elhozott minket idáig, és itt fogja tovább róni Afrika poros útjait. Ugyanis itt marad! Hálátlannak is érezzük magunkat emiatt, lelkiismeret furdalásunk van. Megszerettük, annak ellenére , hogy sok borsot tört az orrunk alá. De kitartott, és igazi csapattag lett. Ha elfáradt mi tartottuk életbe, ha mi voltunk fáradtak Ő adott búvóhelyet, a hideg és rablónépek elől. Hajlott kora ellenére, ezt az erős  igénybevételt ennél jobban nem tudta volna teljesíteni. Nem voltunk vele kiméletesek, Ő mégis igazi versenyparipaként előzte be a nála sokkal fiatalabb, versenyképesebb esélyeseket, és mutatott fricskát mindenkinek aki nem hitt benne. Volt aki 300 km-ert adott neki verseny előtt, hát most megmutatta, a vége 9500 km lett, a cél. Mindezt 15 nap alatt. Többször kapott halálos sérülést, de tudomásul sem vette őket és ment tovább. Most itt van Bamakóban, és sütkérezik a napon, pihen és várja, hogy új gazdája egy jó mechanikkal rendbe varázsolja. Őszintén mondom, remélem talál ilyen emberre, hogy tovább szelhesse Afrika útjait. Mi búcsúzóul elvittük egy komplett takarításra kívűl-belűl. Úgy gondolom ezzel mindenképpen tartozunk neki, hogy új életét tisztán kezdhesse.

 

 

Az infóink szerint a 52 ik helyen végeztünk,a 122 -ből ami nem is olyan rossz, ha figyelembe veszzük , hogy eleve nem tudtunk a pontokra menni a filmezés mellett. Továbbá a váltóproblémák miatt kiestünk 4 napra a pontgyűjtésből. Több etapunkat nem fogadtak el, mindenféle indokkal, pedig becsülettel teljesítettük.

                                                 

Köszönjük mindenkinek aki végig olvasta blogunkat. Ezzel a bejegyzéssel zárom az MCG FILMS TEAM , 2009 -es verseny blogját, hiszen végetért az őrület. Késöbbiekben még töltök fel képeket a fotoalbumba. Innen Afrikából erre nincs lehetőségem.

Mi jól éreztük magunkat, keserű napok ellenére is. Reméljük, hogy akik olvastak minket, megfelelően képet tudtak kapni napjainkról. Külön köszönet támogatóinknak, és családjainknak, barátainknak akik lelket öntöttek belénk akkor, mikor arra nagy szükség volt, és nélkülöztek minket hétköznapjaikból. Köszönet azoknak a csapatoknak akikkel barátságot kötöttünk, és a bajban segítségünkre voltak.

 

Nem elfelejteni!

Az utazásunkról dokumentum film készült végig. Ennek utómunkálatai következnek, és GO BAMAKO ! néven szeretnénk majd piacra dobni.

Ha valaki ilyen névvel lát a műsorújságban bejegyzést, akkor kötelezően megnézendő!

 

Búcsúzik az MCG FILMS TEAM, a 74-es csapat nevében,

Mac-Gyver

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mcg-films-team.blog.hu/api/trackback/id/tr11918366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KPa 2009.02.02. 22:22:47

Kösz az élményt! Szép volt!
Várom a filmet!
KPa
süti beállítások módosítása