Ébresztő Atarban egy kempingben, melyet csak Ők hívtak kempingnek. Valójában Európai értelemben szemétdomb volt. Igen, pont, úgy ahogy nálunk a Kommunális szeméttelepe. Ezt viszont csak reggel az ébredésnél vettük észre. Mikor éjjel felvertem a sátrat korom sötét volt, nem lehetett látni semmit. Ezt muszáj leírnom: Kimászok a sátorból, alig látok a fáradtságtól. Jobb kezem mellett, ahogy támaszkodok észre veszek valami furcsát. Nem hittem a szememnek, egy fél kecske volt, kissé porhanyós állapotban. Hamar felébredtem Körbenézve jöttem rá a hely igazi mikéntjére. Majd jött egy habibi és le akart gombolni 25 Euróra a kempingért. Jót beszélgettünk erről…

Eligazításon közölték, hogy ma nagyon kemény terep vár a mezőnyre. Full homoksivatag, jól felkészített kocsiknak. Csakis! Van kerülőútvonal annak, aki nem vállalja be. Sokan beronyóztak, és azt választották.

Mi egy kicsit morfondíroztunk, és úgy döntöttünk megpróbáljuk, hiszen ezért jöttünk.

Összeállt egy 4 autóból álló karaván, és így kissé nagyobb biztonságban érezve magunkat elindultunk a homokdűnék irányába.

 

Az első 60 km nagyon kemény autógyilkos kősziklás fennsíkon vezetett. Csattogtak a futóműalkatrészek, de nagyon élveztük. Mintha a Holdon jártunk volna. Egy amerikai űrhajós éppen elhelyezte a zászlóját az egyik domb tetején, majd visszaszállt az űrkompba.

 

Majd megláttuk a homoksivatag szélét. Ismerve a tegnapi balesetes napunkat, arra gondoltam bírja csak ki a kocsi. A négyes konvojban másodikként haladtunk, így mindig meg kellet várni, hogy az első átkeljen a nehezebb szakaszokon.

 

Egy darabig nagyon jól ment a mezőny, bent voltunk már teljesen, mikor egy magas homokdűne annyira megfogta a Tátóst, hogy megállt az oldalába. Egyszerűen kevés volt a lóerő. Lelassult és onnantól veszett fejsze nyele. Megállt.

Csak az vigasztalt, hogy a harmadik és negyedik autó már 1 dűnével korábban elásta magát. Ők már lapátoltak, hallottuk a CB-ből.

Annyi esélyem, volt lapátolás helyett, hogy mi emelkedőn álltunk. Azaz hátrafelé, lejtő! Hátramenetbe kapcsoltam és kinéztem egy keményebb talajt a két dűne között. Sikerült is padló gázon lefelé kiszabadulnom. Gondoltam, nem adom fel, és megpróbáljuk újra új stratégiával. Kettes felezőbe, nem kitiport nyomvonalon (itt keményebb), padlógáz, max lendület. Szórta az autó a homokot keményen, adtam az arcának, de felmászott, fent voltunk a tetején a környék legnagyobb dűnéjének.

Megálltunk forgatni, és bevárni a többieket. Ők ástak valamerre alattunk.

Közben észrevettük, hogy a semmiből elkezdtek gyűlni körénk az árusok. Leültek körénk és kipakolták a portékáikat. Kötöttünk is velük jó kis bartel üzleteket. Pl.: zoknimat ékszerre.

Nagy nehezen felért mindenki. Aztán megjelent egy Quad-os. Szembe jött velünk és azt mondja senki ne menjen tovább, mert mindenki, aki már tovább tart az már beragadt arrébb.

Én tovább akartam menni, a többiek megoszló véleményen voltak.

Végül a csapat egyedül hagyott a véleményemmel, és visszafordulót fújtak. Én azért nem akartam visszamenni, mert minden biztonsági felszerelésünk megvolt, ha bennragadunk, akkor is. Volt 5 napra elegendő víz, kaja, 150 liter gázolaj. És tudtuk az irányt, nem voltunk eltévedve. De egy autó már felelőtlenség lett volna, ha továbbmegy. Ezért visszafordultunk mi is. Mai napig bánom, de már késő vigasz.

Mielött elindultunk volna még előkerűlrt 1-2 helyi árus lány és mindenféle kézzel készített csecsebecsét árúltak. Bizniszeltünk is, de csere berébe. Én konkrétan a használt zoknimat adtam, mert az kellett mindenáron nekik.

Elindultunk a kerülőúton. Ezzel jól megszívattuk magunkat, hiszen 1200 km, és már du. fél 4 volt. Reggel 7 re Tidjikjába kellene lennünk. Lehetetlen, de muszáj. Vezettünk egész éjjel felváltva, de nem bírtuk.A korábbi több napi nemalvás sorozat után már ez nem ment. Aludni kellett valahol.De ez itt nem egyszerű. Ha az útszélére sátrat verünk kirabolnak, ha messzebb mennénk az úttól, akkor a homok ás el bennünket (kipróbáltuk).A kocsiban lehetetlen már aludni, amióta leszakadt a tetőtartó. Egyenesen áll a háttámla, mivel ide lett berakva minden. Hotel nem sok van, de ha ott megállunk akkor reggelre feltörik az autót és jó esetben a kocsi megmarad.Végül két óra kínlódás a kocsiban, zombi módban. Rég voltam ilyen fáradt.

Végűl úgy döntöttünk megyünk egyenesen Kiffába, a következő pontra és ott bevárjuk a mezőnyt, hiszen az innen ugyanolyan messze volt. Ezt tettük, és a másnap kiderült törölték Tidjikja-Kiffa etapot, mivel Tidjikjába nagyon kevesen értek be. Ki itt, ki ott akadt el. Így megúsztunk 1000 km felesleges utat….hála istennek!

 

macGyver-MCG FILMS TEAM

A bejegyzés trackback címe:

https://mcg-films-team.blog.hu/api/trackback/id/tr62915871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.