VISSZA BAMAKÓBA!

2011.02.09. 17:04

Hazaérkezésünk után nem sokkal már azon agyaltunk, hogy miként -és legfőképp: mikor- jutunk el újra Afrikába. Mindketten úgy éreztük, hogy nem lehet sem így félbe hagyni dolgokat, sem pedig magunkba roskadva így emlékezni sokáig a déli kontinensre. Ezért hát nagyon hamar kezdett körvonalazódni az irány: vissza kell menni és befejezni.

Gyakorlatilag két hete vagyunk itthon, amit én kis kivételt leszámítva nagyon bánok. Az itthon várt stressz és problémákat nagyon nehéz újra visszacserélni a napsütéses kalandról. Az afrikai virágzó fákat az itt tomboló depressziós sötéttel és hideggel. Aki ez időtájban járt már ott bizonyára megért, a többieknek meg kérem higgyék el Nekem.

Tegnapi nap már elértem Szabó Gál Andrást a futam szervezőjét. Ő mindvégig figyelemmel kísérte a korábbi forgatásainkat a BB-n és a film késöbbi sorsát is.

Örömmel vette és támogatja, hogy 2012-ben is szeretnénk forgatni a futamon és így ott leszünk megint az indulók között. Sikerült vele megegyeznem a részletekben is.

Ezek alapján ma hivatalosan is beadtam a nevezésünket a B2 OFFICE-ba.

Aki még nem látta, elkészült egy 3 perces összefoglaló a 2011- es futamról:

  McGyver 2011

ÖSSZEFOGLALO Januàr 21.

2011.01.23. 23:11

Ez hosszu lesz, de èrdemes elolvasni.

7. napja a versenyben. Hamar telik az idõ és sok minden történt már az út alatt. Sajnos az elözõ összefoglalok többnyire szükösre sikerültek. Most pár dolgot összefoglalunk, visszamenõleg is.

Hogy mennyire derült ki az elõzõ napi írásokból nem tudom, de gyakorlatilag állandóan szívunk valamivel. Már Budapesten mindketten különbözõ betegséggel és lázasan indultunk, amire sokan azt mondták felelõtlenség. De ennyi felkészülés után, a befektetett energia és a szívünk vágya szerint természetesen bevállaltuk az utat.Olaszországban vettem észre, hogy a több napig készített forgatókönyvet Székesfehérváron a polgármesteri fogadáson elhagytam. Minden kigyûjtött nevezetesség listájával és leírásával. Frankó volt, jöhet a rögtönzés!De így mindenképpen sok jó story kimarad a filmbõl. Aztán jött a turbo problema, ami mind anyagilag, mind a versenyben való pontszerzõ esélyeinket megtépázta.

Közben IMI 39 fokos láza, majd nekem az arcüreggyulladásos sztorim, ami folyamatos hõemelkedéssel szívta a vérem. Aztán ujra indultunk ugyebár Saint Celoni-bol, a turbo felrakás után.

Imiben a sok idõ elvesztegetése miatt megfordult a gondolat (mivel maximalista Õ is), hogy már nem érdemes tovább menni, mivel a versenyben már úgysem tudunk jó eredményt elérni.

Igaz, engem is rettenetesen bántott a dolog de én a betegségek és gondok ellenére a tovább haladásra inspiráltam Õt, amit el is fogadott, így haladtunk a spanyol unalmas autopályákon, hogy közelebb kerüljünk a mezõnyhöz. Volt olyan dolog amit direkt nem irtunk le eddig-az otthonról figyelõk nyugalmáért-, hogy az auto az összerakás után hagyott bennünk nem kevés kérdõjelet. Mivel a turbo az összes olajat kiszívta motorból a meghibásodáskor, így aggodtunk a motor belsõ szerkezeti károsodása miatt, hogy történt e. A hangja ugyan normális volt és szépen is járt, a folyamatos ellenõrzés után észrevettük, hogy a hûtõvízben van motorolaj, ami nagyon nem jó jel. De még nem volt veszélyes szinten. Szerény véleményem szerint kicsit hengerfejes lett a vas. Kérdés volt meddig bírja. Mindenesetre mentünk, teljesítmény megvolt, hangja szép…

A pályákon felváltva nyomtuk, éjjel nappal. A terv ugyebár az volt, hogy utolérjük Õket a 2. Marokko etap elején legkésõbb, így csak 1 nap marokkoi terepezést veszítünk.

Az autópályán azt vettem észre a hõemelkedésem mellett, hogy el kezdett szûrni a hátam. Ugyanakkor arra gyanakodtam, hogy a sok ülés, vagy kényelmetlen poziciótol van. Nem foglalkoztam vele.

Leértünk végül Tarifába, a komphoz. Természetesen ott is megszívtuk, mivel az orrunk elõl ment el a komp, így 2 órát kellett várni a rohanás közben, ami akkor nagyon sok volt, mivel minden perc ki volt számolva. A kikötõben olyan erõs hideg szél volt a napsütés ellenére, hogy mire minden papírmunkát elvégeztünk, addigra a hõemelkedésem rendesen belobbant.Vert a víz, és nagyon pocsék állapotba kerültem. A hátamban lévõ szúró érzés csak hab volt a tortán. Imi szerencsére jobban volt.Segített neki még a Genovai szálláson kapott 3 napos antibiotikum amit a versenyt kísérõ M1-es versenyorvosi autóban kapott, miután kihívtam a dokit a láza miatt.

A komp hamar áttért, 1 óra menetidõ alatt, kár, hogy még késett is. Innetõl több sms-t kaptunk, hogy a nyomkövetés megszünt. Senki nem tudja hogyan kell belépni, és hogy egyáltalán mi a gond. A felrakott netes infok sem segítettek.

Õszintén bevallom, nem értem miért kell ilyen bonyolultra csinálni a belépést, egy átlag felhasználó,(pl: szüleim ), aki nem netfüggõ egyszerûen nem tudja átlátni és használni.

Egyébként teljesen jo dolognak tartom a kezdeményezést, de a használhatósága az tragédia!!!

Szóval, végre Marokko azaz Afrika!

. Másnap hajnal 3 kor beértük a mezõnyt Tazzarine-i táborban,. Ekkor a többiek nyugodtan aludtak és legalább mi is bírtunk 3 órát aludni.

Természetesen a korábban europában megcsinált versenypontjaink elvesztek, nem fogatdta el a rendezõség. Nem rovom fel nekik, hiszen így volt szabályos, nem értünk be a leadási határidõig.

Késõi lefekvés után korai kelés lett.

Ez a táborhely a Dombok szeme címû Wes Craven horror mozi itt felejtett díszletei mellett van. Érdekes látnivaló volt. Tetszett nekünk! Felvettük az itinert és újból versenybe a csapat! Aznap nyugat felé mentünk ki a hegyekbõl a tengerpart felé

Egésznap nyomtuk a gázt, sõt éjfélig. A nap folyamán volt szerpentin aszfalton, kõsivatag, sivatag dûnékkel,A tengerparti homok marasztaló lett, itt már ástunk is. Hajnalra végeztünk, megint késõi fekvés és a legrosszabb másnap korai felkelés. Már Fourt Bou Jerif-ben voltunk.Reggel a táborban kénytelen voltam az orvosokkal beszélni, mivel tegnapi nap rosszabbodott a hátfájásom, és az elõzõleg felirt antibiotikum is kezdett elfogyni.

Egyre jobban szúrt és most már elkezdett égni a mellkasom is.A hátam közepén kés szerû erõs bökõ fájdalom, a terepen elviselhetetlen kezdett lenni.

Az orvosok javasolták, hogy még itt Marokkóban új antibiotikum váltsak ki, mivel Mauritániában már csak lelõni tudnak a helyi erõk, szenvedés csillapítására, mivel az orvosi ellátás már szinte nulla.Egyre inkább felmerül egy esetleges visszafordulás lehetõsége is. Természetesen ezt az utolsó pillanatig kell húzni.

Januar 21. Ait -Bekhu - Bojdour

Ma elindultunk Nyugat Szahara felé. A Marokkóiak „déli tartománynak” hívják, ez egy politikailag szenzitiv terület. A helyi szaharawi lakosok Afrika utolsó gyarmatának nevezik, mert Marokko 75 -ben elfoglalta miután a Spanyolok kivonultak A szaharawik nem lehettek függetlenek, mint az összes többi afrikai nép.

Viszont itt nagyon olcsó a gázolaj, 5,2 Dirham, azaz 0,5 Euro. Ha valaki még így sem érzékelné a különbséget, akkor forintban: 130 Forint!!!

Ma nagyon nehéz terepen, nehéz koordinációs feladatok voltak. A semmi közepén kellett navigálni,és tájékozódni. Rengeteg homokdûne között, rég nem használt pisztéken több száz kilómétert kóvályogtunk. Szép és érdekes nap volt. Filmeztünk is sokat. Mély homokban, napsütésben igazi afrikai melegben nagyon jól haladtunk. A kocsi és a technika jól szuperált, amig egyszer csak a navigációnk be nem adta az unalmast. A Garmin készülék el kezdett sipolni és lefagyott.Nem segített rajta semmi. A laptop navigációjával mentünk tovább.szerencse hogy Imi készült a tartalék rendszerrel.

Ma én vezettem, Imi navigált.Olyan jól mentünk, hogy a nagy semmi közepén találkoztunk több csapattal és mind beállt mögénk.Jó volt a tempónk is és az irány is mindig elsõre meglett. Kb 6-8 csapatot vezettünk ki a dûnék és piszték világából, akik a sötétedés után már csak a hátsó reflektorjaink fényeit követték.Élveztük, abszolút mi voltunk a Top ma.

Egyetlen dolog volt ami rosszt fényt vettet a napra, hogy az állapotom romlott. Miuátan az egyik feladatsor megfejtése után egy régi „spanyol” úton kellett kitalálni kb 100km-ert. Ez katasztrofa volt. Annyira rázott az autó, hogy a sok gödör és a tüdõre szívott homokportól egyre élesebb és nagyobb fájdalmaim lettek. Végül a spanyol út betette a kapút.

Már nem bírtam sehogy ülni, kínkeservessé vált minden mozdulat.

Kiérve a mûútra, még 200 km vezetés volt hátra. Itt már kértem Imit vezessen inkább Õ mert nem bírom tovább a fájdalmaimat.

Beértünk a Bojdourba és leadtuk a feladatlapunkat. Ki volt függesztve a verseny aktuális állása.Siralmas volt ránk nézve.hátulról a harmadikok voltunk, mivel csak az europiai szakasz elsõ versenynapját számolták el. Aztán kiderült, hogy vannak még pontjaink, majd hozzáadják, csak rossz lap lett kifüggesztve.A mai napon szerzett sok ponttal gondolom jobb helyre kerülünk.

Az esti (lassan kötelezõ) orvosi ellenõrzés,ma már kicsit komolyabb lett, mivel nagyon rosszul voltam. Végülis a tábori orvosi vizsgálat eredménye az lett, hogy amig nincsen nagyobb baj, még Mauritánia elött forduljunk vissza, vagy itt Marokkóban bemenni egy korházba, egy nagyobb kivizsgálásra és röntgenre.Mauritáiában ezekre már nincs lehetõség. És mivel a futam terroristák által fenyegetett, onnan már nem javasolt az egyedüli autóként való visszafordulás sem.

Végülis döntés nélkül feküdtünk le aludni..

Január 22. Bojdour. NAGY A BAJ!

Nem sokat aludtam a sátorban a tüdõgyulladásom miatt. Kialvatlanul és hõemelkedéssel válságstábot hoztunk létre. A döntés, bár mennyire is fájó, hogy visszafordulunk, nem vállaljuk tovább így a versenyt. Nehéz és napok óta tartó halogatása volt ez a döntésnek. Számba vetve minden eshetõséget, ez tûnt a legjobb verziónak. A lelkünk az sírt, mert mindketten délnek mentünk volna tovább, de az Isten nem így akarta. A sok elõjel és visszatartó dolog után, már kezdjük azt bemesélni magunknak, hogy ez sorsszerû, és valamiért szükséges. Ha nem így van, akkor pedig csak egyszerûen pekk sorozatunk van

Végülis 7.oo-kor az eligazításon bejelentettük hivatalosan is a kapitulálásunkat, melyet a versenybíróság és az orvosok is támogattak és elfogadtak

Elköszöntünk minden ismerõstõl és lógó orral, kedvtelenül, gyászos hangulatban az ellenkezõ irányba indultunk el mint a többiek. Ma többen is feladták, a 08-as csapat is jelentett, és egy másik team is kiállt még az éjjel, Õk összetörték a kocsít rendesen.

Gondolom kevesen értik meg most az érzéseinket, de én most már tökéletesen megértem, hogy mit érezhetnek azok a sportolók, vagy olimpikonok, akik évekig, akár egy emberöltõig készülnek egy olimpiára, és a végén, az utolsó pillanatban egy betegség miatt mindent elveszítenek. Sok év munkájának eredményét kell a kútba dobniuk. Valahogy ezt érezzük mi is. Borzalmasan rossz érzés.

Mi most már útban haza felé, elhagytuk Essaouira-át. A hátam sajog, szedem a gyógyszert. Odahaza mindenképpen komolyabb vizsgálatok lesznek. De az még 5-7 nap kb.

U.i.:

Mindenkitõl elnézést kérek aki drukkolt nekünk, hogy további élmények hijján, az én problémám miatt elesnek ettõl. Különösképpen, köszönet Imrének aki toleránsan belátta a helyzetemet és igazi csapattagként gondolkozva közösen meghozva a döntést bevállalta a visszakozt.

Bízunk benne, hogy a 2012- es versenyen újra részesei lehetünk a futamnak. Talán szerencsésebben és egészségesebben.

A versenyben maradtaknak sok szerencsét kívánunk, egészségeses megérkezést BAMAKOBA!

JANUAR 18-19-20

2011.01.21. 14:09

A Spanyolbol elindulas utani esemenyek

 A turbó minden olajat benyomott a kipufogó rendszerbe. ezért indulásnál nyomta az olajat és füstölt, kb 8 liter olaj volt a kipufogó rendszerbe. Az első 100 kilométeren Omega koncertet adtunk a Spanyoloknak, majd sárkányos menet következett, ugyanis begyulladt a maradék olaj. Ezek után folyamatos vezetéssel 19-én délben Tarifába értünk. A komp késett 1 órát, ez is az időhátrányunkat növelte. Megérkeztünk 3 órára Tangerbe, ekkor már a mezőny  rég az első. afrikai etapot csinálta. Másnap hajnal 3 kor beértük a mezőnyt Tazzarine-i táborban,. Ekkor a többiek nyugodtan aludtak De mi is bírtunk 3 órát aludni.


 

 

Január:20

Későilefeekvés után korai kel és lett. Felvettük az itinert és újból versenybe a csapat!

Egésznap nyomtuk a gázt, sőt éjfélig. A nap folyamán volt szerpentin aszfalton, kősivatag, sivatag dűnékkel, itt már ástunk is. Hajnalra végeztünk, megint késői fekvés és a legrosszabb a korai felkelés.   

 

Január 18.
 
Az éjszakai hideg Panzióban való alvás után egésznap a turbót vártuk. A helyi szakit biztosan idegesítette az állandó jelenlétünk a műhelyben. Ati rakott tábortüzet az udvarában a roncs autók kötött,hogy elkészüljön az első az első meleg ételünk. A mai menü tyúkhúsleves, székelykáposzta Spanyolmódra, hozott alapanyagból. Délután 16:15-re megérkezett a turbó, a szakik egyből nekiestek a szerelésnek, reméljük minél előbb kész lesz és indulhatunk. Már így is 26 órai hátrányunk van a többiekhez viszonyítva. Szerintünk a versenyünk már így is elúszott, de úgy néz ki, hogy tovább megyünk. Afrika 2 Etap estélyén van esélyünk utolérni a mezőnyt, csak az a baj, hogy nem tudjuk leadni az eddig elért pontjainkat, mert holnap reggelre 7-re nem érünk Khenifra-ba. Tehát így 4-5 etapunk elveszik. Ma estétől 2 napos maratoni napunk következik. Majd Afrikából jelentkezünk.  
Talan:-)
 
Imi      
 

Nincs ekezetunk elore jelzem!

Sziasztok!

Jelentem valahogy nem akar semmi osszejonni. mukodo netet sehol nem talaltam. most tudom feltolteni a megirt anyagot. azota vannak uj infok is. majd kesobb bovebben. Addig annzit hogy most 17. este van. 

Problemak vannak, nem kicsik. Delutan 5 kor a barcelonai autopalyan bedoglott a lovunk. gyakorlatilag teljesen hibatlan volt eddig, nem ugz mint mi. de egyszer csak sipolo hang jott, a motor felol ñs elfogyott az ereje. a visszapillatoban lattam, hogy oriasi a fust, nagz  abaj. felre alltunk. hamar rajottunk a hibara. a turbo szetesett, es a motoroljat a kipufogoba nyomja. javithatatlan csere alkatrestz nelkul. 1 perc mulva megaltak a helyi rendorok. nagzon kedvesek voltak es udvariasak. radasul segitokeszek. feltoltottuk a motort olajjal, az volt nalunk, es a 10km-re levo kialloba kisertek bennunket. a 10 kilometer alatt a motorbol ujra eltunt az olaj. kenztelenek voltunk automentot hivatni veluk. hihetelen volt a segitokeszseguk. Igz bevittem minket a legkozelebbi varosba Sant Celoni-ba. Most szervizben van a kocsi. Ok is megrositettek a diagnozist, hogz uj kell, javithatatlan. Nincs szerencsenk, mintha ez mar 2009-ben megtortent volna velem. dezsavum van. 2napot igernek a javitasra. Nem tudjuk mit tegzunk, hogzan tovabb. Mauritania elott vagy befogjuk a mezonyt, es akkor tovabb megyunk ha ki tudjuk fizetni a javitast egyaltalan.Jelenleg minden bizonytalan. Pedig nagzon jol alltunk a pontgyujto helyen.De mivel 19. en reggel nem fogjuk tudni leadni Afrikaban a lapot, igy elvesznek a pontjaink, hiaba dolgoztunk.

Vegre talaltunk egy internetcafet, igy tudunk jelentkezni. Remelem hamarosan jobb hirekkel terunk vissza.

 

Nem adtuk fel!!!

  

 

  

Január 14


 

Minden a lehető legrosszabbul indul, én most lábalok ki a betegségből az Attila most kezdi az arcüreggyulladást. Bevittük gépátvételre az autót délután 4 órakor, ott még volt bőven  mit csinálnunk. Itt matricáztuk véglegesre az autót és befejeztük a cuccok berámolását, ezzel is sok időt veszítettünk a pihenés rovására., mert 9 óra után értünk haza Amire ágyba kerültük éjfélre.


 

.Január 15


 

A Rajt napja. Az Attilát úgy kellett kirugdosni reggel az ágyból 5 órakor. Megállapítottuk, hogy ugyanolyan szarul van mint tegnap, de végül úgy döntöttünk, elindulunk. Bementünk a rajt helyszínre, még rámolgattunk egy kicsit, majd búcsúzkodás a családtól, barátoktól.    Sikeresen elindultunk, de az első állomásunk Székesfehérvári ügyeletes gyógyszertár ahol legalább 40 ember ált előttünk, ezt a sort nem vártuk ki. De ha itt vagyunk Fehérváron akkor megkeressük azt a helyszint ahol a polgármester várja a Bamako résztvevőit. Megtaláltuk és megvendégeltek pogácsával és forró teával .Váltottunk  néhány szót és utána irány a határ.


 Nemsokára  átlépünk Szlovéniába. 


Otthoni hívást kaptunk, hogy Lentinél levan zárva az autópálya balesett miatt. Tehát  kikerültük  Lentit. Köszönet Kálmánnak ki többek között kísér minket a nyomkövetőn. ÉLJEN A VALÓVILÁG!  J


 A nyomkövetőnek van előnye és hátránya is, mert így kapunk SMS –t ,hogy: Megint miért álltok? Pedig mi haladtunk a lehető legjobban, csak az állapotunk hátráltatott. Attila miatt aggódtunk, de végül én (Imi) belázasodtam rendesen. (38.8) Ati is lázas, elképzelhető, hogy arcüreg gyulladása van. Arcának jobb oldala feszül és fel van dagadva, pedig nem bántottam. J Hozott antibiotikumot  ami  viszont szétmarja a gyomrát. Gondolkoztunk rajta, hogy új csapatnevünk lesz: Gödhösök néven. Végül beértünk Genovába hajnali 3 óra körül. Igaz én nem sokra emlékszem, olyan szarúl lettem a végére már. Felváltva vezettünk. Úgy volt, hogy a végén már én vezetem a kocsit be a mai célba, de miután olyan szinten rázott a hideg, mint egy mosógép, így inkább megkértem Atit vegye vissza a volánt, bár már Ő is  végét járta. A legvégén rengeteg feladatot kihagytunk, már nem bírtunk koncentrálni. Hiába a láz nagy úr!


 Ati Genovában körbejárt pár szálláslehetőséget. Végül egy 3 csillagosban talált helyet. Volt kb 2,5 óra alvásidőre helyünk, hát kivettük. Nem érte meg, de legalább egy jót  fürödtünk és

Puha ágyban nyugovóra tértünk fél 4 körül.

 

 

sziasztok: IMI


 

1 nappal az elindulás elött, már nagyon sűrű a progi. VAn amivel szépen haladunk de van ami hátráltat a munkában. Nekem például 2 napja elkezdett fájni egy fogam. nem vészes, de szinte folyamatosan bejelez. Ez elég gáz. Tegnap bekönyörögtem magam egy fogorvoshoz, és megnézték. Csináltak panorámaröntgent, meg közvetlent is, de nem találtak semmit. Gyakorlatilag fogorvosi szempontból nem látszik gáz, ugyhogy nem tudtak hirtelen mit kezdeni vele. Ennyi, megyek így:-(

Imi tegnap átküldte a kocsiról a  képeket. Kezd pofás lenni. Még pár támogató matricája nincs fent ugyhogy nem teljes az arculat de ma azok is felkerülnek. Ugyhogy annéélkül, de büszkén mutatom be az idei versenylovat!!! Az autóban van nyomkövető. mindenki percre pontosan tudni fogja merre járunk és hogy állunk a versenyben. Ha sokáig egy helyben mutat minket akkor gáz van!!!:-)

A nyomkövető oldal az alábbi, megpróbálom világosan, értehetően leírni.

Felmentek a www.jarmukovetes.hu oldalra. Jobbra fent van a belépés. Én gyakorlatilag vakon csak azt ütötöttem be névnek is meg jelszónak is hogy: bamako    Nekem bejött, mert belépett. ugyhogy nektek is menni fog.
Ezután továbbra is jobb oldalon lejjebb van egy olyan, hogy: Járműveim. Ide katt rá.Ekkor megnyílik egy új felület webeyegps néven. Itt balra fent van egy olyan rublika, hogy Rendszám. nyisd meg, de ne rendzsámot keress, mivel a Bamako mezőnye rajtszámok alapján van feltüntetve. Tehát a 09- es rajtszámot válaszd ki. Majd szabadon válassz időpontot, és nyomd meg a sor végén található OK gombot. Ennyi. Jó leskelődést!

Holnap Rajt reggel 8 kor!!! Szurkoljatok!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy mi vár ránk? Jaaaj....

2011.01.12. 19:45

Még két felkészülési nap van hátra.

Az itinerben leírtak érdekes támpontot adnak annak aki ,még nem volt a Budapest Bamakon, hogy mi vár rá. Ami, ha hiszitek ha nem IGAZ! Ennek ékes bizonyítéka az, hogy a 2009-ben velünk történtek is bekerültek az Itinerbe, mikor 3 napig szereltünk váltót, melyet háromszor cseréltünk. Mi már nyomot hagytunk e történelemben:-)

Tehát aZ ITINER-ben leírtak szerint:

Amire számítani kell: A rajt és a cél között bármi megtörténhet és lehet, hogy nem leszel
mindig olyan boldog, mint egy ötcsillagos all inclusive tengerparti szállodában, miközben
valaki a hátadat vakargatja, és szőlőszemeket adogat a szádba. Sokat kell majd
vezetned, és keveset fogsz aludni és zuhanyozni. A most következő szcenáriók lehet,
hogy veled történnek meg az idén.
Lehet, hogy nem marad szállodai szoba, mire este a célba érsz.
Lehet, hogy nem lesz hideg sör az esti célpontoknál.
Lehet, hogy nagyon eltévedsz.
Lehet, hogy lekésed a kompot.
Lehet, hogy ellopják a pénztárcád.
Lehet, hogy letartóztatnak hamis pénz használatért.
Lehet, hogy cserbenhagyás miatt bevisznek az őrsre.
Lehet, hogy az út szélén kell a nagydolgod elvégezni, majd a kupac mellett hagyod az
övtáskád az útleveleddel és az összes pénzeddel, majd 150 kilométerrel odébb veszed
észre, hogy nincs meg az övtáska.
Lehet, hogy véletlenül bezárnak egy kőbányába éjszakára.
Lehet, hogy az éjszakát a bozótban kell töltened.
Lehet, hogy egy skorpió lesz a cipődben.
Lehet, hogy megbetegszel.
Lehet, hogy összeveszel a társaiddal, feldühödve kiszállsz a kocsiból és egy marokkói
sikátorban késsel támadnak rád.
Lehet, hogy tönkremegy az autód váltója és három nap lesz, mire megszerelik valahol.
Lehet, hogy tönkremegy az autód, vonattal kell továbbmenned, de a vonat kisiklik, és
nem jár arra több.
Lehet, hogy fejre áll az autód a szavanna közepén.
Lehet, hogy Európában kipakolnak.
Lehet, hogy rossz minőségű narkótól kórházba kerülsz Bamakóban.
Lehet, hogy Marokkóban minden éjszakádat különböző autószerelő műhelyekben kell
töltened.
Lehet, hogy Velencében hagyod az útleveled, és csak a marokkói határtól 4 órára jössz
rá.
Lehet, hogy elveszted a marokkói vámpapírod, és a mauritániai határtól visszaküldenek
Nadorba.
Lehet, hogy maláriás leszel.
Lehet, hogy egész éjszaka gyalogolnod kell a Szaharában, míg segítséget találsz.
Lehet, hogy a kocsidat elmossa a tenger.
Lehet, hogy hátulról beléd rohan egy bozót taxi és a bankhiteles kocsi totálkáros lesz.
Lehet, hogy eléd ugrik egy kecske, te félre rántod a kormányt, és felborulsz.
Lehet, hogy visszafordítanak a mauritániai határról, mert nincs vízumod.
Lehet, hogy segítesz kocsit tolni, valaki rátehénkedik a hüvelykujjadra, és az eltörik.
Lehet, hogy órákon át fogod a kocsidat ásni a homokban.
Ezek nem kitalált történetek, hanem mind megtörténtek valakivel az elmúlt években.
Gondold végig, hogy mi lenne, ha veled történnének meg.

Ami ma kiderült, hogy az autónk vezérlőkomputerének egy csatlakozója eltört. gyakorlatilag se kép se hang nem volt. Imre telefonon mondta, mivel az autó felkészítésével Ő foglalkozik. Levert a víz! Minden kontrollámpa világított a kocsi pedig nem indult. Ugyhogy még szerencse, hogy megtalálta a hibát. Meg lett forrasztva:-) kérdés meddig tart majd ki. Mindenestre viszünk forrasztópálkát. Jó lesz majd a sivatag közepén forrasztani:-)

Holnap teszünk fel képet a kocsiról, még jelenleg matricázás nélkül. De már igazából nem is tudom mennyi idő marad a matricákra!

Mindegy, a kocsi menjen!!!

Holnapig sziasztok!

Mc Gyver

 

KÉSZÜLŐDÉS ÉS TORTA

2011.01.09. 15:10

1 héttel az indulás elött, már lázasan készülődünk. Legalább is  fejben, mert én még azokat a dolgokat intézem, amelyek ugyan nem szervesen kapcsolodnak a rallyhoz, de mindenképen el kell őket intézni, hogy az ember el tudjon indulni. Na persze az sem lenne baj, ha úgy indulna, hogy nyugodt is affelől amit itthon hagy. Ezekből pedig van bőven.

Ma a METRO-ba vezsem az irányt, ami már konkrét futam kapcsolódó feladat. Megpróbálok minden élelmet megvenni ami kelhet. A vizmennyiségemet már korábban megvettem. Jó sokat!!!:-) Imre már aggódik is emiatt kicsit, hogy sok helyet fog foglalni. A súlyról nem is beszélve. Gyakorlatilag teljesen igaza van, felesleges a vizet túl nagy mennyiségben cipelni. DE mindenkinek van némi bogara. Nekem a kaja, és a víz. Ugyanis eddig Afrikában akár hányszor voltam,(kb 5-6 alkalommmal), minden úton amint érintkezésbe léptem a helyi kajával vagy vízzel elkapott a nyavalya. Addig semmi bajom, majd egy helyi szendvics, vagy gyanús származású ital elfogyasztása után azonnali dögvész kap el. Volt már 40 fokos lázam, hasmenésem vagy éppen rókázásom a legváratlanabb pillanatban, mikor még 5 perce semmi gond nem volt. Szóval ezzel én nem játszom, marad inkább a Globus konzerv:-). Imrével meg valahogy csak el fogunk férni, majd megkötjük a kompromisszumokat. Inkább nem viszek ruhát:-))))

Kajáról jut eszembe. 7.-én volt a névnapom és megköszöntött sok barátom. Jól elgörbült a péntek a szesztetvérség irányába, majd szombaton is egy barátunknál iszogattunk, de ott már csak szolidan. Most vasárnap van és még mindig érzem:-)

Ma megkaptam a kedvesemtől a névnapi tortámat is. A kedvencemet! Orosz krémtorta!!! Hogy érezzétek a feelinget feldobok ide pár képet róla!

Már most arra gondolok, miylen jól jönne ebből egy szelet, mondjuk Mauritánia környékén....

Aki kér, írjon!!!

Mc Gyver (Attila)

 

Először is boldog újévet mindenkinek! Talán már mindenki kijózanodott és az újév feladataira koncentrál.

Én is belekezdtem a Go Bamako filmünk második részének adatgyűjtésébe.

Hogy, hogyan is néz ez ki?

Az itiner (verseny leírás) alapján megkeresem a film számára legérdekesebb, leglátványosabb helyszíneket, eseményeket, látnivalókat. Miután ezeket kigyűjtöttem, az internet segítségével adatgyüjtést kezdek célirányosan. El sem hinnétek mi mindent lehet találni.

Úgy gondolom az egyik legjobb blogból idéznék nektek egy részt, eszméletlen sziporkázó és érdekes szorikat ír le, miközben hasonló utat folytatott Afrika területein. Olvassátok végig!

K.J.Farandzsi blogjából:

 

 

 "Pár méter után, ahogy áthaladunk alatta, 2-3 öklömnyi kő hullik alá a mennyezetéről. Nem túl szerencsés, ha egy ilyen 15-20 m-ről az ember fejére potyog. 10 egynéhány km után a partról visszakapaszkodunk a kanyargó útra, hamarosan felvesz egy „Grand Taxi”. 7-en ülnek benne, mint általában, most még mi ketten is beszállunk. Nem probléma, elhagyatottabb útszakaszokon néha 10-12 ember is bepréselődik. Még mindig jobb, mint gyalog. Este harirát, és szendvicset vacsorázunk, utána vissza a kempingbe. Összeismerkedünk egy öreg hippinek kinéző 65 év körüli svájci fickóval. Rövid ősz haja van, azt mondja 17 éves kora óta növesztette, és majdnem a derekáig ért, a múlt héten vágta le, időnként váltania kell az embernek. Egy vadiúj VW kisbusszal van, aminek a teteje részben felnyitható, és így lakóautóvá alakítható. Egy öreg német juhász kutyával utazgat. Elmondja történetét. 17 évesen egy évig csavargott Dél-Amerikában, aztán két évre lement DK.-Ázsiába, majd vissza Dél-Amerikába egy újabb évre. Svájcba visszatérve látott egy hirdetést, ahol érdekes munkát kínáltak. A rendőrség kábítószer ellenes alosztálya keresett munkatársakat. Harmadszorra vették fel, de a végén igazolódott, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. Vagy 40 évet húzott le a testületnél. Nagyon szerette. Egyenruha gyakorlatilag sose volt rajta, munkája nagy részét az tette ki, hogy bárokban, gyanús helyeken lődörgött, és figyelt. Munkájából adódott, hogy minden ismert kábszert kipróbáltattak velük, hiszen ismerniük kellett azt, ami ellen harcoltak. Az évek során mindössze egyszer kapott lövést, mutatta a heget a lábszárán. Náluk állítólag az a rendszer, hogy a szolgálati idő kezdetétől a rendőrség félrerak nekik minden hónapban egy összeget prémiumként. Ha a rendőr leszerel, ez lesz a végkielégítése. Mikor elérte a nyugdíjkorhatárt, felkínálták neki, hogy dolgozzon tovább, de nem élt vele. Kifizették neki a prémiumot, ebből vette a kocsit, ami a legmodernebb technikával van felszerelve, légkonditól a HIFI minőségű hangtechnikáig. Hasissal kínál, nemrég vette egy francia fickótól itt a kempingben, aki Pakisztánból a gyomrában csempészte be, turistáknak árulja, és a saját itt tartózkodását fedezi az üzletből. Sötétbarna, kiváló anyag. Később előszed egy üveg portugál bort is a kocsi hátsó részéből. Szilveszterre tartogatta, de hát Carpe diem!

Ülök a kocsi mellett, lábamnál a hatalmas rendőrségi német juhász kutya, és egy volt kábítószer ellenes zsaruval importált hasist szívunk, miközben portugál bort kortyolgatunk. A CD lejátszóból a legjobb 70-es évekbeli rock, és blues zenekarok számai szólnak, távolról az óceán moraját sodorja arra a szél, fejünk felett sok ezer csillag ragyog sziporkázva."

 

Úgy gondolom nincs mit hozzáfűzni. A sztori magáért beszél.

Legyetek jók! A visszaszámlálás már megkezdődött! még 12 nap az indulásig!... és még nincs gumink az autóhoz....ez aggasztó.:-(

McGyver - Attila

 

 

A GO BAMAKO A SPEKTRUM TV-N!

2010.12.22. 23:08

Úgy gondolom van okom az örömre. Nagyon sok munkával és nagyon komoly tehnikai problémmákkal szembesültem a 2009 es futamon forgatott GO BAMAKO című dokumentumfilm utómunkái során. Sokan figyelemmel kisértétek az útunkat és így a forgatásról is folyamatosan értesültetek. Az verseny alatt is megküzdöttünk, hogy a nyersanyag kazira kerüljön, de sosem gondoltam volna, hogy 1 év utómunka után olyan technikai gondok támadnak amelyek gyakorlatilag majdhogynem ellehetetlenítették a film nagyközönséghez jutását. Ennek röviden az az oka, hogy a nagy televiziótársaságok (így a Spektrum is) más technikai eljárást használ mint mi, kis studiók. És sajnos ezek a különbségek meghozzák a problémákat is a sok fájlformátum miatt. Hónapokig kerestem a megoldást, bevonva más szakmabeli embert is. Sokan próbáltak segíteni, de végül a megoldást egy budapesti cég, az ARIZONA MPS hozta el.

EZÚTON IS ÖRÖK HÁLA RICHÁN KORNÉLNAK, POZITIV ÉS ÖNZETLEN HOZZÁÁLLÁSA MIATT!

Cserébe a munkájukért az idei futamon találkozhattok az autón az ARIZONA MPS reklámjával is. Bár a társam (Imre) erről még nem tud, de valószínű örül majd Ő is a hírnek.

Ami a lényeg, hogy a mai napon aláírtam a szerződést a Spektrum televízióval. A filmet 2011. 02. hótól kezdve 2 éven keresztül sugározza Magyarország, Szlovákia és Csehország területén.  Úgyhogy aki kiváncsi volt ránk eddig, az most már bizonyosan láthatja képekben, és újra átélheti a blogban vezetett izgalmakat.

Keressétek majd a filmet a tv-ben hiszen Nektek készítettük. Annak is nagyon örülnék ha használnátok a kommentet, hogy tudjam van kinek írni! Aki még nem látta a film előzetesét, a fenti 4 videoablak küzül a 3. on megtekintheti.

Köszönöm ha olvastál.

McGyver (Maros Attila)

 

 

 

 

 

 

MEGVAN A RAJTSZÁM!

2010.12.02. 11:54

A napokban sikeresen megkötöttük a biztosításokat. Mind a speciális biztosítást a versenyre, mind a gépkocsi kötelezőbiztosításait is, amit direkt külön Mauritániára, Szenegálra, és Malira kell pluszban kötni. Villám Géza szerint a Szenegáliak szarakodnak velünk (a mezőnnyel) , hogy ha 5 évesnél idősebb az autónk akkor plusz pénzt kérnek a belépésért. Kicsit viccesnek tartom, ismerve az ország gépkocsiállományát és annak átlagkorát.:-) Ha csak 1-2 év alatt, a válságban nem előztek be és mindenki új autóval jár. Mindenestre a pofám leszakad. Mindig azt hiszem, hogy Magyarország verhetetlen a lehúzások terén, de Afrika népeiben is van egy jó nagy adag magyar kreativítás az biztos!:-)

Az autó is készül (Ez teljes egészében Imre érdeme). A belső átalakítások, polcozás, és rögzítések után elkészült és már le is festette az erősített, versenylökhárítót.

Én szponzorok után futok és a filmes rész, technikai megvalósításán dolgozom. Persze jól el is vagyok havazva, semmire nincs idő és már csak 1 hónap az indulás! jaaaaj!

Meglett a 2011 es rajtszámunk is. Barátkozunk vele.:-)

Ami pedig a rajtszámot illeti: a 9 -es számot sikerült elcsipnünk! Ugyhogy innentől az MCG FILMS TEAM nem 74 es, hanem 09 es számon fut tovább!

 Kérek mindenkit ossza meg a bolg hireinket a lejebb találhato Facebook vagy más megsztóportálok link gombjával. Segíts, hogy ne feleslegessen írjunk ennyit:-) Kommentet is szívesen fogadunk... GO BAMAKO!

Hamrosan jelentkezünk további friss hírekkel!

McGyver

 

A fotóalbumban megtalálhatók az új képek. Volt izgalom rendesen,ahogy kell !!! :-)

Mi, ezt a versenyt a Budapest-Bamako edzésére tartottuk. Ismerkedni egymással, és az új autó tulajdonságaival. A kocsi még gyári beállításokal, szinte szalon állapotban lett tesztelve. A tanulságok:

-A motor nagyon izmos, franko.Jól kezelheto a paripa.

-Gumi tipus váltás nem ártana, strapabírobb fajtára.

-Hasmagasságunk alacsony, emelni kell a kocsit.(bár ezt eddig is tudtuk)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További képek a Fotoalbumban!!!

MacGyver

 

 

Udv Mindenkinek aki korábban is figyelemmel kisérte csapatunkat és drukkolt a versenyen.

Jo hirem van. 2011 01.15.-én ujra ott leszunk a rajtnál, és irány AFRIKA!

Ami változott: Darh Vader (Kinces Kornél) helyett a Vincze Imre lesz a Team másik tagja. Ennek oka, hogy Vader, mint tudjátok sokan elhagyta Europát, mert az kicsi volt már Neki. Fogta a motyoját és átkoltozott Ausztráliába. Szegény Kengurukat boldogitja azota!!!:-)

Szoval Vincze Imre az uj legénységi tag a hajon. Azaz a paripán. Ami idén nem lesz más mint egy jo combos ISUZU TURBO Terepjáro. Imre kezemunkáját dicséri. Mellesleg ha valaki nem tudná ,hogy ki is IMRE, hát lapozzon a blogban a 2009 es futamhoz, és 39-es csapatként sokszor írok rola. A barátság 2009-ben fonodott szerelemmé:-), így most azt a dontest hoztuk , hogy ossze is koltozunk a kocsiba.:-)

Most a csapat elofutamokkal készul a Bamakora. Okt.30.-án is részt veszunk egy kemény tereprallyn a III. Jászsági tájékozodási tereprallyn.

Ugyhogy 1 hét mulva kb beszámolhatok az ott elkovetett csintalanságainkrol is.

Lesz video és fénykép is !!!!!!!

Addig is, info itt a versenyrol:

http://beerteam.hu/web/index.php

 

Egyebkent mielott barki megszolná helyesírsomat, jelzem, hogy pillanatnyilag egy szlovák laptoppal kinlodom amin a mássalhangzok tobbsége nem szerepel. Ez jo alap is egyben a kimosakodáshoz , ha éppen én írok el valamit. :-) De tényleg igy van!

Maradjatok Velunk a blogon, és kisérjétek végig ujra Onkent vállalt szenvedéseinket.

Igérjuk idén sem fogtok unatkozni!:-)

Pá:

Mac GYVER

Korábban ígértem, hogy a képek feltöltésre várnak. Jelzem minden érdeklődőnek, hogy a fotóalbumban megtekinthetőek a saját képeink.

A késöbbiekben más csapatok képei közül is kerülnek képek feltöltésre, olyanok melyeket ugyan nem mi készítettünk, de rólúnk is szólnak. A Team -ek fele még csak most ért haza, így ez még kb 1-2 hét mire beszerezzük. Ígéreteket már kaptunk rá:-)

A jelenlegi képekhez jó szórakozást. Egy kis ízelítő:

itt éppen a vadludak segítségével próbálunk kijutni a homok fogságából.

itt egy gyönyörű hajóroncs a tengerparton:

 

JÓ NÉZEGETÉST A FOTÓALBUMBAN!

macGyver

2009.01.31. Banamba- BAMAKO !

2009.02.02. 16:03

 

Tervezett útvonal 250 km. Valójában a napi program már lazább, mint szokott.A terv szerint fél 9 kor ünnepélyes segélycsomagok átadása az iskola udvarán,majd maga a verseny innen indul, aminek a lényeg ma már csak az hogy beérjünk BAMAKO-ba. Ez nem hangzik nehéznek, főleg ha figyelembe vesszük 5 db pont van amit meg kell találni és csak 250 km az út. De ismerve a technikát, és a versenyt előre nem kell inni a medve bőrére.

Az ünnepség megható volt. A helyiek készültek nekünk műsorral, ami abból állt, hogy egy fára felerősített tölcsérhangszórón keresztül, valami kicsi és problémás erősítővel túlvezérelve szórták a helyi zenekar hangjait. Egy hölgy ült a poros földön a zenekar mellett, akik ugyancsak ültek. Ő volt az énekes, és anya egy személyben.

Hiszen miközben énekelt több száz embernek, szoptatta a gyermekét is. A zenekar főleg ütőshangszerekből állt, csörgőkből, botokból, és dobokból. A táncosok olyan sámán jelmezszerű maszkokat viseltek. Persze a ruháik is hasonlóan Afrikás volt. A zene is tipikus afrikai. Hiszen ez Afrika!

Jó kis folklór volt, tetszett is, kár azért a vacak kihangosításért, de hát ez a szegénység velejárója.

 

Elindult a mezőny és megint porzott Banamba környéke. Ma a 39 –es ekkel mentünk, már jól ismertük őket, több napot is velük töltve. Igazi, jó fejek. De talán ezt már írtam is.

Kb. 10 km megtétele után arra lettem figyelmes, hogy semmi fék nincs a kocsin. Ez nem tetszett, hiszen már igazán kibírhatta volna azt az egy napot. Kiszállva, megvizsgáltam a kocsit és nem volt nehéz rájönni, hol a hiba, hiszen az egész motor oldala olajos volt a fékolajtól. Eltört a 9000 kilométerrel, azaz 2 héttel ezelőtt beszerelt új fékcső, közvetlenül a főfékmunkahenger után. Ez történetesen nincs nálam tartalékba. Sosem gondoltam rá, hogy fékcső gondunk lesz, főleg ,hogy vadi új.

Ismét a jól bevált megoldás lett, mentünk tovább, immár fék nélkül. Kézifék már rég nem való semmire, meg az amúgy sem fogná meg a kocsit. Motorfékkel próbálkozom lassítgatni, de tudom ez így nem járható út, főleg azért nem, mert már műúton is megyünk és ott aztán bőven van veszély. Gondolok itt a gyerekekre akik keresztbe, kasba futkoznak a kocsik elött, koldulás reményében. Aztán ott vannak a szamarak melyek egyszerűen ott állnak mindig az út közepén. 

 Ami a legjobban elrettent az a tehenek tömkelege, mivel ők szép komótosan kibaktatnak a kocsik elé, és lassan át is kelnek, ha az autó megáll. Ha nem, akkor ott  maradnak az útszélén megdögölve mint társaik. Ha azt mondom ezresével rohadnak az út szélén, azt higgye el mindenki, mert nem túlzok. Volt olyan 20 méteres szakasz ahol oldalanként rohadt kb. 10-10 tetem. És akkor még nem beszélve a helyi vezetők stílusáról. Az világhírű.:-) A városokban a négy sávos úton ne lepődjön meg senki ha a külső sávban halad és szembe jönnek vele. Mondjuk lámpa nélkül, és még Ő dudál. Az is előfordult már sokszor, hogy egyszerűen keresztbe átmennek rajta. Nem számít semmi. Dudál, villog és jön. Az egyetlen dolog ami itt az autókon működik az a duda:-)

Szóval, minél előbb kell keresni egy Mechanikot. Azaz szerelőt, egy csővel.

Miközben Mechanikot keresünk többször is jött elém tehén és a forgalom is megizzasztott rendesen. Elgondoltam mi lenne ,ha ilyen fékkel kéne Bamakoba bemennem, ami egy nyüzsgő nagy város.

 

Végre szerelő. Azaz az út mellet úgy 30 db rom, és 10 ember. Megálltam, mutattam a problémám és már szereltek is. Náluk nincs lehetetlen, ez a feladat nem is jelent problémát. Az ember pillanatok alatt rövidebbre vágja a csövet és elkezdi újra peremezni kézzel, egy szeg segítségével. Elég szarul néz ki amit csinál, de látszik nem az elsőt buherálja, így bízom benne. Csavar a tövére egy kis cérnát tömítésnek és már tesz is vissza. Elképesztő, de jó lett.

Egy német autószerelő ettől a javítási technikától felkötötte volna magát.

 

Végre elérjük a Niger folyót. Nem gondoltam volna hogy ilyen szép. Sokat filmeztünk, mert nem a megszokott folyóparti jelleg van itt. Ráadásul nyüzsgött az élettől. Ruhát mostak, ástak, halásztak, és még ezer félét, amire rá nem jönnék. Klassz volt.

Tovább haladtunk, immár Bamako a cél. 40 km még a célvonal, amely a HOTEL SALAM-nál van. És  több ezer kilométer után meglátjuk a Bamako táblát. Összenézünk Vader nagyúrral, majd összecsapjuk a tenyerünk és egyszerre kiáltunk fel : MEGCSINÁLTUK! Sportszerűen gratulálunk egymásnak, hiszen ennyi mindkettőnknek jár, hiszen jó csapat voltunk!

  Magam se hiszem el, hogy ennyi kilométer és kínlódás, nem alvás és nélkülözés után ide érünk. Sokszor volt a versenynek olyan pillanata, hogy azt hittük nincs tovább, például az elején a váltógondok, az ebből eredő időveszteség, majd később folyamatosan gyűlő hibák, mely mára az autót teljesen legyepálták a 0 –ra. Szegény Táltost már nem nevezném autónak. Elhozott minket idáig, és itt fogja tovább róni Afrika poros útjait. Ugyanis itt marad! Hálátlannak is érezzük magunkat emiatt, lelkiismeret furdalásunk van. Megszerettük, annak ellenére , hogy sok borsot tört az orrunk alá. De kitartott, és igazi csapattag lett. Ha elfáradt mi tartottuk életbe, ha mi voltunk fáradtak Ő adott búvóhelyet, a hideg és rablónépek elől. Hajlott kora ellenére, ezt az erős  igénybevételt ennél jobban nem tudta volna teljesíteni. Nem voltunk vele kiméletesek, Ő mégis igazi versenyparipaként előzte be a nála sokkal fiatalabb, versenyképesebb esélyeseket, és mutatott fricskát mindenkinek aki nem hitt benne. Volt aki 300 km-ert adott neki verseny előtt, hát most megmutatta, a vége 9500 km lett, a cél. Mindezt 15 nap alatt. Többször kapott halálos sérülést, de tudomásul sem vette őket és ment tovább. Most itt van Bamakóban, és sütkérezik a napon, pihen és várja, hogy új gazdája egy jó mechanikkal rendbe varázsolja. Őszintén mondom, remélem talál ilyen emberre, hogy tovább szelhesse Afrika útjait. Mi búcsúzóul elvittük egy komplett takarításra kívűl-belűl. Úgy gondolom ezzel mindenképpen tartozunk neki, hogy új életét tisztán kezdhesse.

 

 

Az infóink szerint a 52 ik helyen végeztünk,a 122 -ből ami nem is olyan rossz, ha figyelembe veszzük , hogy eleve nem tudtunk a pontokra menni a filmezés mellett. Továbbá a váltóproblémák miatt kiestünk 4 napra a pontgyűjtésből. Több etapunkat nem fogadtak el, mindenféle indokkal, pedig becsülettel teljesítettük.

                                                 

Köszönjük mindenkinek aki végig olvasta blogunkat. Ezzel a bejegyzéssel zárom az MCG FILMS TEAM , 2009 -es verseny blogját, hiszen végetért az őrület. Késöbbiekben még töltök fel képeket a fotoalbumba. Innen Afrikából erre nincs lehetőségem.

Mi jól éreztük magunkat, keserű napok ellenére is. Reméljük, hogy akik olvastak minket, megfelelően képet tudtak kapni napjainkról. Külön köszönet támogatóinknak, és családjainknak, barátainknak akik lelket öntöttek belénk akkor, mikor arra nagy szükség volt, és nélkülöztek minket hétköznapjaikból. Köszönet azoknak a csapatoknak akikkel barátságot kötöttünk, és a bajban segítségünkre voltak.

 

Nem elfelejteni!

Az utazásunkról dokumentum film készült végig. Ennek utómunkálatai következnek, és GO BAMAKO ! néven szeretnénk majd piacra dobni.

Ha valaki ilyen névvel lát a műsorújságban bejegyzést, akkor kötelezően megnézendő!

 

Búcsúzik az MCG FILMS TEAM, a 74-es csapat nevében,

Mac-Gyver

 

 

 

Szerző: MCG FILMS TEAM

1 komment

Címkék: bamako2009

 

 

A mai nap tulajdonképpen az előző folytatása. Csak terepen, a szavannán kellett teljesíteni 370 km-ert. Reggel már úgy kellett az autót betolni. Az akkumlátor is megdöglött. Tudtuk az okát, hiszen már elindulás után közvetlen jelentkezett a túltöltési probléma. Azaz, a generátor 15,5 Volttal töltötte az aksit, a 14,3 helyett. Ez rövid távon nem nagy gond de ,itt hosszú kilométerek alatt a túltöltéstől elpárolog az aksisav. Utána pedig rohamosan csökken a teljesítménye, majd a végén nem indít. De ha betoljuk, elmegy a világ végéig. Úgyhogy ezt tettük. Egy aksit már kinyírt, még spanyolföldön. Jó hogy hoztunk tartalékot.

 Kicsit korábban felkeltünk, hogy átnézzük a futóművet és a kocsit. Szokás szerint feltöltöttük a vízrendszert, mivel a hengerfej eszegette, folyamatos emelkedőn erősen melegedve a víz ez által.

Az első kerék levételekor látszott a korábbi napok pusztító tempója. A porvédő lemezek lógtak eltörve, ezeket leszereltem. Jobb, ha nincs, mintha kivágná gumit, amúgy is csak zörögtek.

Az első nyúlvány is el volt törve, jelentősen lecsökkentve a stabilitást. A korábban beszerelt keményfa határolónk szétverte a hátsóhidat. Ilyet még nem láttam életemben. A fő tartóelemen 15 cm-es luk tátongott, és följebb pedig tovább volt repedve. Ennyire erős volt a fa, szétverte a fémet. Pedig én fordítva tettem volna rá tétet.

A hátsó laprugóink, mind el voltak törve, mind jobb oldalon, és a balon egyaránt. Voltaképen nem tudom, min rugózik a kocsi. Valami a bal hátsó keréknél egész nap zörög, ez beazonosíthatatlan. Van egy régi autós mondás, ami ide illik: Addig jó, amíg zörög, mert akkor még megy. Ez ebben a szituban számomra teljesen elfogadható.

Index már spanyol óta nincs, és azóta is többször visszajött a kóbór áramunk amit egy darabig még kergettünk de már végleg feladtuk. Ennek következménye, hogy a műszerfalon egyetlen műszer sem működik már. Még a mechanikusan hajtott kilométeróra is beadta az unalmast. Érthetetlen módon a kilométeróra napi számlálója is megállt, de a fő kilométerszámláló nem. Pedig ugyan onnan kapja a hajtást. A motortér is kaotikus állapotokat mutat ugyancsak. Az aksisarúk eltörtek, az akkumlátor tartója leszakadt és aksival együtt lóg rá a turbóra. Tulajdonképpen az tartja. Brrrrr…..ezzel nem lehet mit tenni, pedig nagyon nem jó így.

A kormányszervó olaja mindenhol folyik, ez a kormányzáson érződik is. Légszűrőház szabadon lebeg, ez is leszakadt.

 A világításrendszer katasztrófa, 1 db kitört üvegű ködlámpa elől. Ennyi. De úgy tervezzük beérünk sötétedés előtt és akkor nem kell majd használni, na persze nem így történt. Ha hozzá vesszük a korábban történt sérüléseket és hibákat, töréseket, rá kell jönni, hogy már sokáig nem húzza a Táltos.

 

De az autó átment a szigorú ellenőrzésen, megállapítottam, hogy versenyre készJ

Betoltuk és GO!

 

A szavanna tegnap óta semmit sem változott, ugyanolyan rettenetesen poros, és gyönyörű egyszerre.

Hajtottunk ahogy a paripa bírta, szedtük a pontokat. Rengeteg tevével találkoztunk melyek szabadon legelték a fákat. Volt, amelyik futott is előlünk, azt hiszem megijedtek. Bár tény, hogy a Táltos már eléggé ijesztően fest. De mióta értenek a kocsikhoz a tevék?

Láttunk szabadon élő lovakat, kecskéket, rengeteg hosszúfarkú valamit, amit nem tudtam beazonosítani. Olyan mókusfélék, de nem azok, és nagyon gyorsan futnak.

Kecskék, marhák, bárhol felbukkantak, rengeteg volt belőlük. Sokat gondolkodtunk melyik falunak adjuk adományainkat. Végre megtaláltuk az igazit a szavanna közepén. Hogy mi a neve fogalmunk sincs , a térképen sem volt rajta. De egy igazi kis hangulatos, kedves emberek lakta vályogkunyhós település. És ,hogy miért pont ez a falú? Mert hosszú idő óta ez volt az első ahol nem támadtak le bennünket, és nem kezdtek „Kodu”-zni. Amitől már mindenkinek nagyon elege van. Itt barátként fogadtak és üdvözöltek. Megmutatták a kútjukat ahonnan éppen vizet húztak. Büszkék voltak rá. Érdekes, itt minden helyi lány és asszony fel volt ékszerezve, nagyon csínosak voltak, és megnyerőek. Itt mindenki mosolygott. Egy ilyen falúban szerintem ismeretlen a stressz, boldogan, bár szegényen élnek.

Mi a 74 esek, a 39-esek, és a 34-os csapat megkerestük a falú főnökét, és jeleztük szándékunkat, miszerint ruha, gyógyszer, és élelmiszer adományt szeretnénk a falujuknak adományozni. Ő összehívta a falú naggyait és megköszönve igent mondtak. Egy rögtönzött kis ünnepélyes kézfogón áttadtuk a zsákokat. Megkértük, Ők osszák szét a falúban igazságosan. Erre mondjuk, ez így szokás. Meghívtak minket a falu központi „terére” ahol már össze is gyűltek kicsik és nagyok. Körbeülték a javakat és tiszteséggel megvitatva minden egyes darabot el kezdtek szét osztani. Jó volt nézni, volt köztünk olyan aki megkönnyezte az eseményeket. De nem várhattuk meg a végét, így búcsút intett nekünk a falú, mi pedig tovább mentünk… 

Ma egy kissé óvatosabban vezettem, nem akartuk, hogy 1 nappal célba beérés előtt kelljen feladnunk a versenyt. Ezzel mindketten egyetértettünk és a mai nap nem toronyiránt mentünk hanem a kijelölt úton. Bár ez sem út, de mindenképpen autókímélőbb. Többször megálltunk bajba jutott versenyzőknek segíteni. Ez úgy gondolom kötelező.

Volt egy motoros aki a 40 fokos napsütésben, az egyik checkpointnál vizet próbált kérni valakitől, de senkitől nem kapott. Nekünk is 1 üveg volt már csak, nagyon fogyott a meleg miatt. Úgy döntöttünk neki adjuk, hiszen én is motoros vagyok, tudom milyen motoron a meleg, főleg ha még nyeli mellé a töménytelen port, amitől van hogy 0 méter a látótávolság, és az izzadt arcodra ragad a kosz vastagon.

Lassan ránksötétedett, és mégiscsak kellett az 1 szem lámpánkat használni.Ez van, ezt kell szeretni. 

Egyedül megyünk a sötétbe, de néha jobb is így. Például nem poroz senki az arcunkba.

A megadott GPS koordinátát megtalálva kiderül, az egyik rendezőtől hogy az éjszakai tábort áttelepítették 3 kilómérre, mivel itt rengeteg helyi lakos zavarja a nyugalmunkat. Koldulnak, lopnak, vagy csak éppen kiabálják a MÖSZIJŐ KADUT! Valószínű azért vannak most ennyien, mert tudják holnap itt, Banambában ünnepélyes ajándékátadás lesz.

Megkerestük az új táborhelyet és hamar lefeküdtünk. Holnap az utolsó nap lesz!

 

macGyver

 

 

 

 

Eligazítás után azonnal a kocsiba, és kihajtva a kempingből elindultunk Mali irányába. Jó napnak ígérkezik, hiszen ma egy számomra szép oly szép terepre érünk, a szavannára. A Mauritániát zöldhatáron hagyjuk el. Kérdeztük, honnan lehet tudni mikor vagyunk Maliban, ere csak az a válasz jött, hogy észre fogod venni,mert megváltozik a táj. Tény hogy egyre szebb lett a terület, a szavannai fű érdekes sárgás volt. Közben pedig kb. 1 méter magas cserjeszerű növények. Aztán, volt még egy fajta kisebb fa ez nagyon tetszett. Ezt legelték a kecskék, szamarak, tevék. Nagy, tányérszerű levelei voltak és jó húsos volt. Fehér tejszerű nedvet eresztett amint megsérült. Biztos finom is, de én nem próbáltam.

Szóval, nagyon szép volt a táj, tényleg felemelő. A szavannai kis dombok között,(ugyanis ,nem teljesen sík) pedig a Grand kanyonra emlékeztető sziklák álltak önmagukban, kiemelkedve a laposabb területekből. Leírhatatlan volt. Majd filmen inkább megmutatom.

 

Két féle képen lehetett a mai napi feladatokat teljesíteni. Az egyik verzió szerint egy kanyargó földes-homokos úton, mely úton lesznek majd az ellenőrző pontok. Vagy egy másik lehetőség, a toronyiránt a gps iránymutatója alapján.

Nem kell mondanom melyiket választottam. Mivel, filmkészítés miatt le voltunk maradva 1-2 órát, így megint futnunk kellett a mezőny után. Tehát toronyiránt, ami belefér. Éppen, mint egy orszarvú. Csörtettünk át mindenen, légvonalas irányzékunk segítségével. Utolsó helyről indultunk, tehát nyomni kellett. Fantasztikus érzés mikor 100 km-es tempóval száguldasz a szavannán! Igaz, az is eszembe jutott, amit édesapám mondott az ilyen terepversenyekkel kapcsolatba. Szerinte nem jó dolog, mert megzavarjuk a természetet és az állatokat. Hiszen Ők ott élnek mi meg betörünk a birodalmukba. Tulajdonképpen egyet is értek vele valamennyire.

Ezért vigyáztam amennyire tudtam. Sajnos azonban voltak olyan részek ahol a cserjés nagyon sűrű volt és menthetetlenül törte az autó a fákat. Ez a kocsit is megviselte. Leszakadt a váltó védő acéllemez, maradék két ködlámpát az orrán darabokra törte. Kiszakadt a bal első index, a teljes fényezés hosszirányba karcos lett, de nagyon. Az antenna nyomtalanul eltűnt, csak egy kis csonk maradt utána. Volt megint jó pár ugratásunk is melytől két helyen eltört az alváz.

 

Viszont ezzel a tempóval egyszerre beértük a címvédő Ulrich-Ulrichova párost, akik az úton tiporták a Nissannak. Érdekes jelenség lett, miközben ők max sebességgel mennek az úton, mi az erdőből kitörve, mellettük elhaladva beelőztük Őket.

Korábban már volt egy hasonló eset, mikor 3 autót előztem meg, mint a bójákat, szlalompályán. A 4. félrehúzódott és elengedett inkább. Szerintem látták, hogy mi verhetetlenek vagyunk. Senkit és semmit nem kímélünk ma. Ezt így is éreztük! Ez a mi napunk volt egyértelműen minden szempontból. DE talán megérdemlünk egy kis sikerélményt annyi szenvedés után.

 

Azért történt érdekes is. Egy városba beérve elnéztünk egy fordulót és a városon átmenő folyó medrébe hajtottunk, amiben természetesen nem volt víz. Hanem homok. meg szemét, de az bőven. Jól bementünk már mikor rájöttünk ez nem lesz jó. Visszafordulnunk már nem volt lehetőség a Tátos beásta magát a mély homokba.

Egyszerre kb. 100 gyerek és felnőtt jelent meg és vett körbe minket szorult helyzetünkben. Mindegyik kiabálta, hogy: MÖSZIJŐ KODU, azaz Uram ajándékot. Persze itt ez megy mindenhol, de ott akkor kissé idegtépő lett. Miközben ástuk ki a kerekeket, lopták ki a golyóstollakat a kocsiból. Ez valami beteges mánia náluk, ami a szegénységből fakad.

Kezdett elpattanni a húr. Mi itt már csak zombi-nak hívjuk őket. Hiszen ahol embert látnak tömegesen letámadják, és szinte felfalják. Felmásznak az autókra, lógnak a tükrökön, és nem lehet levakarni sem őket. Tulajdonképpen őrjítő. De megértve a helyzetüket elfogadjuk.

 

Egyébként a segítségükkel ásva az autót kiástunk egy elrohadt marhát, amin térdeltem ez idáig. De legalább végre kiszabadultunk és elhagyhattuk a zombi várost

 

Később ránksötétedett, és egy db. Törött ködfényszóróval bevergődtünk a táborba.

 

Egy nagyon kedves család a szavanna közepén:

Ez egy hihetetlen nap volt! Imádtuk!

 

 

2009.01.28. Kiffa

2009.02.01. 13:08

 

 

Délelött 10 –re érkeztünk meg. Alig volt ott valaki. A túra kategóriából ott találtuk az Ikarust, meg pár csapatot. Ez volt az egyetlen hely ahol a verseny és a túra kategória egy szálláson volt. Egyébként sehol nem találkoztunk Velük, teljesen más útvonalon mentek.

Szívélyes üdvözléssel fogadtak minket, váltottunk pár szót.

Kipakoltunk az autó háta mögé a porba, és főzni kezdtünk. Engem folyamatosan hergelt, hogy hová tűnt a telefonom. Azt ugyan elismerem, hogy bárhová tűnhetett mivel terepviszonyok között az autó centrifugaként dolgozza a benne elhelyezett cuccokat. Arról már nem is beszélek, ahogy mindenünk kinéz. A folyamatos sivatagi és szavannai terep minden lukon nyomja be a port. Olyan finom és tapadós, hogy észre sem venni mikor bejön,de befed mindent szép lassan. Jelenleg homoksárga színű minden, a kispárnám, a ruháim, a kaja, egyszerűen minden. Már odáig fajult a dolog, hogy folyik ki ha valamit kiveszünk.

Mondanom sem kell kb. 2 hete nem tudtunk fürdeni. Egy hajléktalan is tisztább nálunk. Utálatos dolog, de már nem zavar ha a vízben homok van, és roszog a fogam alatt ha bármit eszek. 2 hete nem borotválkoztam, rumcájsz design-et hordok.

 

Szóval elkezdtem kínomban keresni a telefonom, mert nagyon hiányzik.Nem mintha Mauritániában lenne kapcsolat. De holnap átmegyünk már Maliba és szeretnék hírt hallatni magamról.

Kiforgattam az egész kocsit, kipakoltam, de semmi ! Ez fáj. Azt hiszem még egy próbálkozást majd megér ha Bamakoban kipakolunk belőle.

 

Ettünk a kocsi mögött a porban ismét, majd az aulában a kanapén aludtunk pár órát.

Délután megérkezett pár versenytársunk is. Ők mondták, jó hogy nem mentünk Tidjikába, mivel az egész mai szakaszt törölték.

Végre, estére tudtunk kicsit szórakozni is. Ezt már 2 hete vártuk, mivel eddig csak szívás volt.

Összeismerkedtünk tök jó fejekkel. Gyülevészi Tibi is a médiában van, és jó a pálinkája is.

Van itt egy holland srác (Rick) aki odahaza filmproducer. Na végre hazai vizeken evezhettünk. Nagyon hamar közös összhang alakult ki, és elmesélve neki az új filmtervemet, kiderült, hogy Holland részről Ő is gondolkodott már hasonlón, és nagyon tetszik neki az én megközelítésem. Véleménye szerint: Very, Very awesome! Benne lenne egy koprodukcióba.

Én nem tudom, jó lenne, de lehet fel kellene nőni hozzá nekünk, mindentéren.

 

Előkerült közbe a hozott sonkám, ami nagyon ízlett Nekik. Tibi hozta a Ágyas Rézangyal pálinkáját. Isteni volt. Kicsit elhajoltunk…majd fekvés.

 

 

Ébresztő Atarban egy kempingben, melyet csak Ők hívtak kempingnek. Valójában Európai értelemben szemétdomb volt. Igen, pont, úgy ahogy nálunk a Kommunális szeméttelepe. Ezt viszont csak reggel az ébredésnél vettük észre. Mikor éjjel felvertem a sátrat korom sötét volt, nem lehetett látni semmit. Ezt muszáj leírnom: Kimászok a sátorból, alig látok a fáradtságtól. Jobb kezem mellett, ahogy támaszkodok észre veszek valami furcsát. Nem hittem a szememnek, egy fél kecske volt, kissé porhanyós állapotban. Hamar felébredtem Körbenézve jöttem rá a hely igazi mikéntjére. Majd jött egy habibi és le akart gombolni 25 Euróra a kempingért. Jót beszélgettünk erről…

Eligazításon közölték, hogy ma nagyon kemény terep vár a mezőnyre. Full homoksivatag, jól felkészített kocsiknak. Csakis! Van kerülőútvonal annak, aki nem vállalja be. Sokan beronyóztak, és azt választották.

Mi egy kicsit morfondíroztunk, és úgy döntöttünk megpróbáljuk, hiszen ezért jöttünk.

Összeállt egy 4 autóból álló karaván, és így kissé nagyobb biztonságban érezve magunkat elindultunk a homokdűnék irányába.

 

Az első 60 km nagyon kemény autógyilkos kősziklás fennsíkon vezetett. Csattogtak a futóműalkatrészek, de nagyon élveztük. Mintha a Holdon jártunk volna. Egy amerikai űrhajós éppen elhelyezte a zászlóját az egyik domb tetején, majd visszaszállt az űrkompba.

 

Majd megláttuk a homoksivatag szélét. Ismerve a tegnapi balesetes napunkat, arra gondoltam bírja csak ki a kocsi. A négyes konvojban másodikként haladtunk, így mindig meg kellet várni, hogy az első átkeljen a nehezebb szakaszokon.

 

Egy darabig nagyon jól ment a mezőny, bent voltunk már teljesen, mikor egy magas homokdűne annyira megfogta a Tátóst, hogy megállt az oldalába. Egyszerűen kevés volt a lóerő. Lelassult és onnantól veszett fejsze nyele. Megállt.

Csak az vigasztalt, hogy a harmadik és negyedik autó már 1 dűnével korábban elásta magát. Ők már lapátoltak, hallottuk a CB-ből.

Annyi esélyem, volt lapátolás helyett, hogy mi emelkedőn álltunk. Azaz hátrafelé, lejtő! Hátramenetbe kapcsoltam és kinéztem egy keményebb talajt a két dűne között. Sikerült is padló gázon lefelé kiszabadulnom. Gondoltam, nem adom fel, és megpróbáljuk újra új stratégiával. Kettes felezőbe, nem kitiport nyomvonalon (itt keményebb), padlógáz, max lendület. Szórta az autó a homokot keményen, adtam az arcának, de felmászott, fent voltunk a tetején a környék legnagyobb dűnéjének.

Megálltunk forgatni, és bevárni a többieket. Ők ástak valamerre alattunk.

Közben észrevettük, hogy a semmiből elkezdtek gyűlni körénk az árusok. Leültek körénk és kipakolták a portékáikat. Kötöttünk is velük jó kis bartel üzleteket. Pl.: zoknimat ékszerre.

Nagy nehezen felért mindenki. Aztán megjelent egy Quad-os. Szembe jött velünk és azt mondja senki ne menjen tovább, mert mindenki, aki már tovább tart az már beragadt arrébb.

Én tovább akartam menni, a többiek megoszló véleményen voltak.

Végül a csapat egyedül hagyott a véleményemmel, és visszafordulót fújtak. Én azért nem akartam visszamenni, mert minden biztonsági felszerelésünk megvolt, ha bennragadunk, akkor is. Volt 5 napra elegendő víz, kaja, 150 liter gázolaj. És tudtuk az irányt, nem voltunk eltévedve. De egy autó már felelőtlenség lett volna, ha továbbmegy. Ezért visszafordultunk mi is. Mai napig bánom, de már késő vigasz.

Mielött elindultunk volna még előkerűlrt 1-2 helyi árus lány és mindenféle kézzel készített csecsebecsét árúltak. Bizniszeltünk is, de csere berébe. Én konkrétan a használt zoknimat adtam, mert az kellett mindenáron nekik.

Elindultunk a kerülőúton. Ezzel jól megszívattuk magunkat, hiszen 1200 km, és már du. fél 4 volt. Reggel 7 re Tidjikjába kellene lennünk. Lehetetlen, de muszáj. Vezettünk egész éjjel felváltva, de nem bírtuk.A korábbi több napi nemalvás sorozat után már ez nem ment. Aludni kellett valahol.De ez itt nem egyszerű. Ha az útszélére sátrat verünk kirabolnak, ha messzebb mennénk az úttól, akkor a homok ás el bennünket (kipróbáltuk).A kocsiban lehetetlen már aludni, amióta leszakadt a tetőtartó. Egyenesen áll a háttámla, mivel ide lett berakva minden. Hotel nem sok van, de ha ott megállunk akkor reggelre feltörik az autót és jó esetben a kocsi megmarad.Végül két óra kínlódás a kocsiban, zombi módban. Rég voltam ilyen fáradt.

Végűl úgy döntöttünk megyünk egyenesen Kiffába, a következő pontra és ott bevárjuk a mezőnyt, hiszen az innen ugyanolyan messze volt. Ezt tettük, és a másnap kiderült törölték Tidjikja-Kiffa etapot, mivel Tidjikjába nagyon kevesen értek be. Ki itt, ki ott akadt el. Így megúsztunk 1000 km felesleges utat….hála istennek!

 

macGyver-MCG FILMS TEAM

 

Jan 26. Az első becsapódás, maradandó sérülésekkel.
 
Mai napra egy kemény sivatagi terep volt betervezve Bou Lanuar és Atar között.Az eredeti etap csak 480 km volt, de reggel az eligazításon jelentették be hogy kerűl a mezőny a lázadók miatt, így jóval hosszabb lesz. A vége a napnak kb. 800 km lett, de nem mértem pontosan. Az új útvonal tartalmazott kemény sivatagi terepet és műutat is.Sok megtalálandó ponttal, melyekért pontok jártak. Gondoltuk ma végre lehet újra jó képeket készíteni sivatagi körülmények között. Jól indult a futam egymás után oldottuk meg a feladatok,az induláskor még sikerült egy jó felvételt készítenem a napfelkeltéről is. Kint voltunk a sivatagi dűnék és pampa füvek között, és pörgött a Tátos rendesen. A tegnapi fabakos megoldás bevált, nem billegett a kocsi, viszont a keményfa , az alvázhoz koppanásai kemény hangokat eredményeztek. Nem véletlenül készül gyárilag gumiból, és nem keményfábólJ. Szágúldtunk fel és alá a pontok között , közben remek képeket készítettünk a többi csapatról.
Kitaláltuk , hogy helyezzük be a kamerát a belső rögzítőre ami előre fele néz,és vegyük úgy.
Bettetük és már száguldtunk is a mezőny után. Megelőztem a cseh Hummer es Team-et is.Jól ment minden. Talán pont ez volt a baljós előjel?
Kb 80-100 között haladtunk mikor beértünk a pampák közé. Ugyanakkor mély homok volt körűlötte. Muszáj volt tartani a tempót. Az első nagyobb pampákat simán vittük, de egyre sűrűsödtek, és így lettek egyre nagyobbak. Egyszer azt vettem észre keresztbe előttünk egy kb. 1,5 méter magas pampa fűcsomó hegy magasodik. Fékezni semmi értelme nem lett volna mély homokban, azonnal elásta volna magát a kocsi. Csak annyit mondtam a Kornélnak:
-         Ez kemény lesz, kapaszkodj.
 
Egyenesbe állítottam a kocsit, hogy nehogy boruljunk a repülés után, és gázt adtam.
Kicsit keményebbre sikerült, mint gondoltam.
Az autó nem repült, hanem felvágódott a levegőbe, majd 7-8 méter után éreztem bal elejére fog érkezni, ugyanis kezdett a levegőbe elfordulni. Nem volt mit tenni, meg kellett várni a leérkezést, de gondoltam, felborulunk, ezt nem bírja ki a Tátos futóműve. Miközben e gondolkodtam, ha hiszi valaki, ha nem, jó kedvem lett, mert legalább forog a kamera és veszi… Mekkora felvétel lesz! Mindez egy pillanat alatt lezajlott az agyamban.
 A földetérés pillanatát jól sejtettem, bal első kerékkel vágódtunk a földbe, óriási homokkitörést okozva, mely szélvédőre felcsapódva szállt tova.
Most éreztem igazán, hogy valós a borulás esélye, mivel nagyon ferdén érkeztünk. Emiatt egy gyors ellenkormányzás, hogy kivédjem… sikerült! Óriási homok és pórfelhő tört elő a kocsi minden zugából, mint mikor kinyílik a légzsák. Na de itt ilyen szóba sem jöhetettJ
Hátulról minden a nyakunkba zúdult, fejetetejére állt az eddig sem létező rend.
A szélvédő 3 helyen eltört, és majdnem kiesett.
Újnyi luk tátong az oszlop és az üveg között, átlóban. Aztán egy újabb durranással a fejünk felett elszállt és landolt a tetőcsomagtartónk, mely darabokra hullva elsüllyedt a homokban. Volt rajta kb. 200 kiló! Ez azért is nagy gáz, mert ami rajta volt az minden szétszóródott 15 méteren belűl.2 db vadi új gumi felnivel, a fekvőhelyeink, rántókötél, napernyő (extraJ), 2 db teletankolt 20 literes marmon kanna. Miután elszállt a por meg a füst, kiszálltunk felmérni a károkat.
A tetőtartó menthetetlen, anyagában szétszakadt. A lerepüléskor a tetősínt feltépte mint egy konzervet. Tiszta hullám lett az egész. A négy ködlámpa érdekes módon nem tört össze,így azokat lecsavaroztam. A marmonkannák is kibírták, köszönhetően a puha homoknak, éppen, úgy ahogy a kerekek és a kötél.
A fekvőhelyek menthetetlenül ott maradtak a csomagtartóval.
Az autónak a bal eleje feljebb állt, ez nem tetszett, a hézagok is minden irányba megváltoztak. A motortető (kapota) mellett befér a tenyerem, .és gallytörő is cudarul áll rajta, Alánézve azt látni, hogy a kartervédő teljesen felhajlott és összegyűrődött. Bár ennek pont ez a dolga ilyen esetben, hogy védje az alatta bújó technikát. Jó, talán szerkezeti elem a futóművön nem sérült, a kaszni ment csak el. Az mondjuk szépen, annak ellenére, hogy alvázas. Nem csukódnak rendesen az ajtók, vagy éppen nem nyílódnak. Jót röhögtünk rajta és egyszer csak bevillant! A KAMERA mit vehetett? Egyáltalán kibírta ezen, és ment e a felvétel. Ekkor éppen arra jött az egyik versenytársunk, Ő segített a 2 kerék továbbvitelében. Köszönjük Neki! Sajnos a rajtszámra már nem emlékszem.
Összeszedtük magúnkat és megnéztük a felvételt. Megvan, de sajnos nem adja vissza az átélteket. Ez van,ezt nem kéne azért újra csinálni!
Kicsit összepakoltunk és elindultunk tovább. Homokon és terepen nem volt változás. Ment a paripa, azaz a Tátos. Kiértünk a műútra és elkezdett valami visítani. Ez nem jó hír! Félreálltam. Ekkor vettem észre, hogy a bal oldali kerék nagyon kifelé áll, és a teteje befelé dől. Ajjaj, ez így nem lesz jó. Ránézésre meglehetett mondani, hogy az összetartás és dőlésszög is elment. Na de mitől?
A stabilizátor rúd eltört, illetve kiszakadt a lengőkarból. Ezenkívül más nem látszott. Valószínű a nyúlvánnyal együtt a lengőkarok is benyeltek egy kicsit a pofontól, erről árulkodik, hogy fel áll az orra a kocsinak. Úgy döntöttem egyelőre tovább vezetek így, mivel eszméletlen homokvihar volt, melyet a szél természetesen a szemünkbe épített 1 pillanat alatt. Így elég kellemetlen lett volna szerelni. A terv az volt, hogy az első benzinkútig megyünk, ott majd megnézzük. Na persze nem volt benzinkút és az egyfolytában visító gumi erősen kopni kezdett belül. Éreztem, előbb utóbb szerelni kell.
Mivel 100 kilométeren keresztül nem volt benzinkút, így egy szélvédettebb helyen félreálltam egy kopár fa árnyékában. Kori előkapta szerszámokat és adogatta nekem a kocsi alá. A bal első kerékösszetartáson tudtam állítani, maximumra betekertem. Jobb lett határozottan, legalább is szemre. A dőlésszög pedig úgy maradt, az nem számít.
Gázt nyomtam, vissza az útra és meglepő de szinte teljesen normális lett. Olyan, mint előtte, talán kicsit jobbra húz. Alig mentünk pár métert, volt egy tábla: Benzinkút 500 méter! :-)
Minket tényleg szívatnak odafenn!J
Tankolás után már csak checkpointok voltak, semmi érdekes, hacsak az nem, hogy még volt 750 kilométer hátra. Hajnal 2 re értünk a táborba, ami egy szeméttelep volt!!! És mindezért 25 Eurót akartak kérni kötelező jelleggel. EZ VICC! Hotel kerül ennyibe másoknak ebben a városban, vagy bárhol Európában is. Mindegy, fáradtak vagyunk így maradunk. A szeméttelep tényleg komoly, kecskeláb mellett van a sátram, és halmokban áll a háztartási hulladék.
 Jól vizsgázott a futómű, célba értünk, és nincs is több javításra szükség, úgysem lenne rá idő. Itt folyamatos a rohanás. Tényleg hiányzik egy szervizcsapat.
Egyébként húllanak az autók, így biztos volt, hogy előbb utóbb velünk is történik valami ezen a téren is.-)
Most éjjel három, a sátorban ülök és írom ezt a blogot, holnap valahol felteszzük útközben ha sikerül.
Még valami!2 napja nem találom a telefonom, bár itt nincs is kapcsolat,de nem tudom,hogy előkerül e. Ne essen senki kétségbe ha Maliból sem tudok válaszolni.
De remélem előkerül.
 
Egy feladat kèp:
 
macGyver-MCG FILMS TEAM 74

Szerző: MCG FILMS TEAM

2 komment

Címkék: bamako2009

2009.01.25 TROPIC OF CANCER

2009.01.27. 21:33

 

Január 25. este 10
 
Még mindig nem szeretek blogot írni, de sajnos, muszáj, mert az Ati folyamatosan vezet, így még mindig nem tud blogot írni. Üzeni a rajongóinak, hogy a következőt már ő írja. Ma nagyon korán kellett felkelni, éjjel ötkor már eligazítás volt, pedig kettőre ért be a mezőny fele – köztük mi is.3 kor feküdtünk. Volt, akinek addigra se sikerült, mert elsüllyedt 2 kilométerre a parton, jó kis homok volt ott. A táborhely az óceánparton volt, elég nehezen megközelíthető helyen. Reggelre az ébresztés feladata valamilyen paranormális indokból rám hárult, természetesen el is aludtam, ahogy illik. Ati felkelt és négykézláb a fáradságot elment meghallgatni a napi feladatsort. Negyed hatkor felpattantam, felkaptuk a sátrakat, és már húztunk is. Az első feladat Porto Rico-ban megkeresni egy világítótornyot. Itt el volt rejtve egy navigációs pont.
Utána a ráktérítő tábláját kellett megkeresni és megnézni hány nyelven van kiirva. Hogy ráktérítő. Elárulom a titkot: 2 , magyarúl is kint van. Mivel Budapest-Bamakósok helyezték ki korábbi versenyen.Én legalább is így tudom.
 Pár perccel később már a 20-30 méteres sziklákon botorkáltam a Ráktérítő és az óceánpart kereszteződésénél, mindezt zéró megvilágítás mellett, amikor még amúgy se láttam volna semmit.
Ennek ellenére minden pontot megtaláltunk. A korai kelésnek oka volt, ma léptük át a Nyugat-Szahara – Mauritánia határt. Az egész procedúra elég hosszadalmas, bonyolult és fárasztó volt. Délelőtt 11től délután 5ig ott csücsültünk. Közben kicsit forgattunk is, bár a katonákat Marokkóban kifejezetten tilos filmezni. Én be is voltam tojva, amikor az Ati megállás nélkül a műszerfalra rakta a rögzítő kamerát (a rossz emlékek a régi sengeni határról, ugye ;)) Volt más izgalom is, a két ország között ugyanis határsáv van, egy-két kilométeres senki földje. Ezen a szakaszon állítólag csak megfizetett „guide”-okkal lehet átmenni, mert állítólag telistele van aknákkal 20 Euróért. Nem tudom, hogy meggyőzésképp, vagy milyen indokból, de a határsáv telistele van roncsmaradványokkal, amikről azt terjesztik, hogy aknára futott autók. Hmm-. Biztos van benne valami, de azért gondolom a kitaposott keréknyomokon csak nincs, elvégre itt naponta sokan áthaladnak. Ezért aztán fogtuk magunkat, és egyenesen átmentünk a legrövidebb nyomon. Homokon és kősziklákon keresztűl,itt ugyanis nincs semmi út.Hihetetlen!
 Szerencse, hogy így nagy lendülettel 4 kerékhajtással mentünk, különben elakadtunk volna a mély homokban, amivel ismét csak a „guide”-ot tehettük volna gazdagabbá 40 euroval. A menet izgi volt, az egyenes végére az autó úgy elkezdett billegni, hogy majdnem felbillentünk. Jót röhögtünk, de tisztán láttuk, az autónak komoly futóműprolémái lettek valahol korábban, amit mihamarabb orvosolni kell.
Mi lengéscsillapitó problémára gyanakodtunk.Nagyon hintázott ugyanis.Ati eltünt 10 percre és egyszercsak egy Pajero lengéscsillapitóval a kezében megjelent.Hogy honnan szedte nem tudom…lényeg, hogy van.:-).
Késöbb beszereltük,és akkor vettük észre ,hogy nem az a baj.Elveszett valahol a hátsó híd gumitámasztó bakja.Valamit kell vele csinálni mert igy az autó katasztrófa.Mauritániában sikerült is, a határ után egyből találtunk egy Habibit, akivel közösen egy fastafnival, meg egy kis amerikairagasztóval megoldottuk a problémát. Viszonylag korán, pár perccel napnyugta után érkeztünk a táborba. A terület a sivatag szélén van, úgyhogy a szél az összes homokot erre fújja, tele van vele mindenem. Katonák vigyáznak ránk a tábor körül, mert állítólag nincs messze az a terület, amit a felkelők uralnak. Megnyugtattak minket, nem lesz bajunk, itt tartózkodásunk alatt több mint 3000 katona fog ránk vigyázni. Gondolom ez azért egy kicsit túlzás, de azért csak nem fognak leköpönyílazni minket. Ilyen korán még egyszer se sikerült beérni, úgyhogy szépen nyugodtan sikerült megvacsizni, de nem vagyok fáradt. Hogy miért azt, nem tudom, talán tényleg átváltoztam droiddá. Asszem megyek, és kicsit szanálok a kocsiba, mert már kicsit unom, hogy egyfolytába minden folyik a nyakamba…
 
Kori-MCG FILMS TEAM 74

EGY JO NAP. 2009.01.24.

2009.01.27. 21:26

 

 
Smara- Trofic of Cancer /Ráktérítő/
 
Smara, fél 7, kelés. Elsőnek az tűnt fel ,hogy egy elhagyott városban vert tábort a csapat éjjel. A város enyhén túlzás, pár ház maradványról van szó. Bár itt sok városnak nevezett kis település van. Lehet valaha város volt. Hamar körbenéztem, majd eligazitás. Kiosztották a megszokott feladatlapokat. A sátor és társai hamar a csomagtartóban kötnek ki, majd gyíí !
Szokás szerint reggelire sincs idő, talán majd valamikor útközben eszünk valamit -gondoltuk, akkor.
 
Az első feladat elég érdekes volt. A közeli kisvárosban meg kellett keresni egy pékséget. Onnan kérni egy számlát a vásárlásról. Ez nehezebb mint gondolnánk, nem is ismerik szinte a számlát:-) Ráadásul a pékség sem került elő. Illetve nem az!
A legjobb az volt, hogy a kis város főutcáját ellepték a nyugati terepjárók. Volt látványosság bőven.
Ezután irány az óceánpart felé. Ismét több száz kilométer. Útközben összeismerkedtünk a Vadludak csapattal. Jó fejek. Szinte egész nap együtt mentünk. Segítőkészek és jópofák. A cb rádión keresztül rádióadásokat közvetítettünk egymásnak. Ők a szabadeurópát nyomták. Hitelesen! Persze a szöveg csupa baromság volt, de a stílus az egy az egyben az eredeti. Még rádiós vetélkedőt is tartottunkJ
 
Végre elértünk a partra. Csodaszép hely volt. Magas fennsíkról ereszkedett alá az út. Majd homokos óceánpart, csapkolódó nagy hullámokkal. A fennsíkról teljesen be lehetett látni. Eszményi volt a látvány. A parton egy régen elhagyott és kisodródott óriási hajóroncs állt. A maga nemében hulladék, de itt egy remek kis érdekesség ami nagyon kellett oda.
Lementünk a kocsival a partra. Sokan nem mertek a homokos szakaszra bemenni autóval, nem véletlenül. A homok ugyan olyan volt mint a sivatagban. 0,5-1 métert sűllyedt bele a kocsi. Azaz lehet lapátólni ha benne ragad az ember. Jöhet a homokvas és az időtrabló szenvedés. A feladat a GPS szerint a hajó körül volt valahol, gyalog messze van, és én inkább lapátolok, de nem megyek haza úgy, hogy nem autóztam a parton. Így hát az eddigi tanulmányaimat elő véve, sivatagi vezetési tudományomat gyakorolva, csőgázon hajtottam a Tátost a part felé. A vadludak kint vártak, hogy bejutok e. Azt hiszem puhatolóztak.
Fél útón voltam mikor a szemem sarkában láttam egy másik Pajerot éppen ásnak ki 10-en.
 Úgyhogy tovább nyomtam a gázt, nehogy benne ragadjak. A homok titka a nagy sebesség. Ha gyorsan mész rajta sokkal több az esély, amint lelassúl megfog mint legyet a dögpapírJ.
 
Átjutottunk. Sikerélmény!
Végre a parton tolom a vasnak, Kornél irányít a hajó felé, arra mutat a Garmin gps.
Beérek egy Hammert, és versenyzünk egyet!
Szinte vicces ez az öreg Pajero a Hammer mellett, olyan kicsi és törékenynek tűnik. De nem hagyjuk magunkat. Fej, fej mellett, de a végén azért csak győz lóerő különbség.
A lényeg, mely aznapra minden rosszat felejtetett, hogy egy ilyen gyönyörű helyen szakítothattunk, 1 éve ezért a pillanatért csináltam.
 
Vége a shownak, ki kellene vezetnem a partról a Tátost. Ez nehezebbnek ígézkezik, mivel emelkedik kifelé a part. A kemény vízparti részen nagyot gyorsulok, hogy maradjon a lendületből későbbre is. Felkanyarodunk a partra, de nem volt elég erő a kocsiban fél útig jutunk. Majd beássa magát. Kb. ott ahol befelé jövet láttam a másik autót ásni.
Elő a homokvas, a lapát. Legalább tízszer alá lett rakva, de mindig csak pár métert segített.A végén a gumi leeresztés bejött. 1 órát biztos elvoltunk vele. De voltaképpen ezért jöttünkJ
Kezdett sötétedni, és nagyon messze voltunk még. Sietni akartunk. Csak akadt egy új technikai probléma, ami már korábban is többször jelentkezett. Elment minden műszerfal és kijelző világítás, Nem működtek az órák, és ami a legfontosabb, nem világitott gyetlen lámpa sem kívül. Ez azért bosszantó mivel van rajta 8 elől és mind külön biztosítékon, bekötésen van. Ez eléggé vicces.
5 percem volt megnézni, de nem jutottam semmire. A többiek indultak tovább. Két csapat fel ajánlotta, hogy közrefog minket és köztük elbújva elmegyünk. Bár még kb. 500 km. volt hátra. Az így éjjel kissé kellemetlen. A 12-es csapat és a „Cigánygyerek az égből” csapatnak ezúton is köszönjük a segítséget.
Mivel már minden nap volt valami technikai probléma, így nem is izgattam magam túlságosan rajta. A mottóm az lett: Minden mindegy, de a motor ne álljon le!
Úgy 100 km eltelte után, eszembe jutott valami. A műszerfal alatt lógott ki egy relé, az indexé. Gyanús volt, mert az index jó ideje vacakolt, mivel a kuplungolás közben többször ráléptem, belógott a pedál alá. Megnéztem, és lecsúszott kábeleket találtam amik összeérhettek. Gyorsan orvosoltam, majd kicserélve a biztit, lőn világítás.
Sajnos ez a rengeteg napi kilométer, úttalan utakon, szétrázzák az autót. Ez is annak a következménye.
 
Megnyugodva, hogy újra látunk elköszöntem a segítőimtől és gyorsabb tempóra váltottam. Fáradtak voltunk, aludni akartunk….
 
macGyver-MCG FILMS TEAM 74

 

Az elmúlt 22 óra azt hiszem, sokáig megmarad az emlékezetemben. Tegnap ott hagytam abba, hogy letértünk az autópályáról és komoly lett a forgalom. Akkor azt mondtam, hogy ez nem vicc. Mindezek mellett az meg sem fordult a fejemben, hogy ez lehet rosszabb is. Pedig lett. Ati nem sokkal éjfél után kilépett a droid módból és átadta nekem a volánt.Eddig birta a 4 napi nem alvast. Egy picit tartottam a dologtól, ilyen körülmények közott még nem vezettem. Aggodalmam nem volt oknélküli. Kb. 10 perc után eddigi életem legkülönösebb élményében volt részem. Beértem egy szerpentines szakaszra, ahol az úttest ugyan elfogadható minõségû volt, de borzasztó keskeny. Ami a nagyobb baj volt, hogy éjfél ellenére full forgalom. Kilencven százalékuk pedig kamion. Ez persze nem túl nagy szám, ha valaki utazott az M1-esen, az megszokta. Viszont ami itt volt, arra nem lehet felkészülni. A beláthatatlan és sötét kanyarok ellenére mindeki (értsd: az összes autó és kamion) padlógázzal közlekedett. Aki lassan ment, az csak azért, mert olyan ócska volt a jármûve. Az elõzések szinte kivétel nélkül vakon történnek. A 150 km alatt körülbelül ugyanennyi 24 tonnás kamion elõzött meg, pedig a Táltos se lassú. A megpakolt terepjáró bár nehéz, de azért így is képes a 110-120 körüli utazóra. Én nem gondoltam, hogy teherautó ennél gyorsabban tud menni. Hiába vagyunk veresenyben, kozúton nem akartunk vigéckedni. Nem tagadom, nagyon be voltam tojva az elején. Nem voltam biztos benne, hogy túlélem. Aztán lassan elfogadtam, felvettem a ritmust és felpörögtem. Annyi adrenalint pumpált a mellékvesém, mint még soha. A végére már szinte élveztem. Egy szerencse, hogy az Ati a szemébe húzta a sapkáját és úgy próbált menekülni az élmény elõl. Nem csodálom, az anyósülésen ülve nekem se tetszett volna. A szakaszon KB 6 kamion volt frissen az árokban. Nagy hajtás után reggel háromnegyed hétre érkeztünk az assai táborba. Az utolsó pár 10 kilométeren már majdnem elájultam a fáradtságtól. A mezõny épp rajtolni készült. Kiugrottunk a kocsiból, felmértük a terepet. Épp páran erõsen ingerült hangnemben diskuráltak egymással. Ati felkapta a kamerát, és egybõl élesben vette az élet adta jelenetet. Aztán ezzel a lendülettel már csak arra ocsúdtam fel, hogy megkapjuk a napi feladatlapot,kamera forog és elrajtolunk. Ati ujra vezet, èn navigàlok.Egy pillanat alatt szertefoszlott a fáradságom és azon kaptam magam, hogy a kõsivatagban száguldunk a pirkadó nap fényében.

Leírhatatlan szépség. A szakasz elsõ része egy régi Dakar egyik szakasza. Az utat dózerrel összetolt kõkupacok jelzik. Késõbb egy kiszáradt tómeder és egy elhagyott, pusztuló szaharai város. Úgy döntöttünk, hogy a filmezést helyezzük elõnybe és nem a pontgyûjtést, így sok jó felvételt csináltunk, nagyon élveztem. Lassan kezdem azt hinni, hogy nincs is szükség alvásra.

Átléptük Nyugat-Szahara határát. Két nappal ezelõtt még nem hittem volna, hogy a sivatagban leszek. Az is lehet, hogy ma még aludni is fogunk. J

Szerző: MCG FILMS TEAM

2 komment

Címkék: bamako2009

FOROG A KAMERA 2009.01.23

2009.01.23. 12:47

Miutan sikerult a mezonyt reggel  fel 7-re utolerni;igy ujra versenyben vagyunk.

Szo szerint a  kozutrol a rajtvonalhoz alltunk be.Sokan neztek ; hogwan kerultunk oda: A lenyeg; hogy mi tudjuk. Mar csak aludnunk kene; mert azt azota sem tettuk meg; es 5 nap utan furodni sem artana; meg ruhat cserelni.

Bocs az ekezetekert: itt nincs olyan.

Forgatunk is kozben mar:

Meg jelentkezunk ha sikerul ujra net kozelbe kerulni:

Kuldunk egy kepet a hazaiaknak:

Szerző: MCG FILMS TEAM

1 komment

Címkék: bamako2009

 

Január 22 este 9 Marakechtől délre
 
Nevet kellene változtatnunk. Mármint csapatnevet. Mcg films team helyett Droid Team. Mind a ketten 4 napja nem aludtunk, hacsak az autóban történő napi 1-2 óra elájulást nem nevezzük alvásnak. Ami az egészben számunkra a legfurcsább az, hogy nem is érezzük magunkat fáradtnak. Ati vezet, én meg annyira aktívnak érzem magam, hogy alvás helyett inkább blogot írok, pedig nem is szeretem csinálni. Az elmúlt 48 órában 3300 kilométert tettünk meg. Azt nem mondhatom, hogy megállás nélkül, kis Táltosunk néha makrancoskodott még egy kicsit. Apróbb kóbor áram kering a villamosrendszerben, kergettük egy ideig, de aztán hagytuk, ezért aztán végül a bal indexben maradt, és annak a működését hülyíti, valamint kisebb motormelegedési kérdések is felmerültek. Kivettük a termosztátot, de mivel elég keményen nyomjuk, lehet, hogy egy kicsit megsínylette a hengerfejtömítés. Nincs mit tenni, utol kell érni a többieket. Egyenlőre normalizálódott a helyzet, remélem, a későbbiekben nem jelentkeznek újra komolyabban. Erről jut az eszembe, illetve az Ati juttatta az eszembe, hogy rengeteg kritika vagy inkább fika éri a Bamakot, hogy mennyire egyszerű is megcsinálni, nem mérhető például a Dakarhoz. Természetesen vannak különbségek, de azért van egykét dolog amire rávilágítanék. A Dakaron rendszerint minden csapat saját szervizháttérrel indul, Minden feladatra egy-egy ember. A pilóta és a navigátor teljesíti a napi távot, majd beérve leadja az autó bajainak listáját, megvacsizik, bemegy a fűtött vagy hűtött lakókocsijába, aztán lefekszik a finom puha ágyba, hogy másnap ismét újult erővel vesse be magát a sivatagba (félreértés ne essék, tisztelem a teljesítményüket, borzasztó összpontosítást és figyelmet kíván a nagy sebesség). Ezzel szemben a Bamakon indulóknak minden egyes dologgal saját maguknak kell megküzdeni. Tájékozódnak, Navigálnak, árkon-bokron átmennek, jó esetbe sátorban alszanak, rosszabb esetben a kocsi ülésében vagy egyáltalán nem. Saját maguk szervizeknek, ha alkatrész kell saját maguk cipelik, vagy kénytelenek beszerezni a megfelelő apparátussal (szerviz, stb.) és teszik mindezt olyan országokban, ahol még több nyelv ismeretével is enyhén szólva problémás kommunikálni. És akkor még ne is beszéljünk a lépten, nyomon lehúzó közegről és az átverős, hülyének tettetős benzinkutasokról. Egyszóval mindenkinek, aki lenéző hangnemben, magas lóról beszél erről a versenyről, üzenem: jöjjön el és meglátja, mennyire „egyszerű és könnyű” is ez a derbi.
Visszatérve az elmúlt 48 órához, Valencia mellett beértük a szintén technikai problémával küzdő Polgárőröket, de a lendületünk őket is magával sodorta, mivel érkezésünk után nem sokkal mesébe illő csodával két napos szerelés után az ő L300-as Mitsubishijük is életre kelt. Most együtt nyomjuk.
 
Amúgy ma még KB 5-600 km van még hátra és utolérjük a mezőnyt az Assai táborban. Szerintem nagyot lesnek majd. Időközben leértünk az autópályáról egy 2. rendű útra, ami után visszasírom a 85-ös halálutat. Ilyet még nem láttam. Az út gyalázatos minőségű, és este 10 ellenére hatalmas a forgalom. Rengeteg a kamion, és irdatlanul vezetnek. Az előbb előzött meg egy 24 tonnás nyerges, pedig 100-al mentünk. Ez nem vicc!
 
KORI.
MCG FILMS TEAM 74

MEGINT TEMPO: 2009.01.20

2009.01.23. 12:34

 

Január 20 este 11 óra valahol Genova és Miláno közt
 
 
Kicsit nehezemre esik a blogolás, de MacGyver éppen vezet, úgyhogy rám hárul az éppen aktuális történések közlése. Igazából, ha választanom lehetne, akkor inkább egész nap blogot írok, csak ne kelljen megint váltót cserélnem. Az elmúl két napban ugyanis fejlesztettük egy kicsit a szerviz tudásunkat, mert úgy látszik még nem sikerült eleget gyakorolni. A story ott kezdődött, hogy sikerült váltót szerezni Bolsano mellett (Dél – Tirol, ha esetleg más is annyira eccerü lenne, mint én, és nem tudja, hol van) ami egy kicsit kiesik a verseny útvonalából. Sebaj, a lényeg, hogy van. Este hatra odarángatott minket a tréler, neki is estünk a Táltosnak, mint Foki a lábtörlőnek. Váltó pikk-pakk lent, másik váltó fel. Azaz csak majdnem mert nem ugyanolyan. Nem stimmel a kardán. Kis vakarózás, váltó le. Terepváltó váltó szét, a régin is, csere-bere, jó. Váltó fel. Röpke hat óra alatt megvagyunk. Elindulunk. Nagy vigyorgás meg minden, az se bírja a kedvünket szegni, hogy ez alatt a hat óra alatt KB 15 centi hó hullott, az viszont már igen, hogy amint az autópályára érünk, elkezd visítani a váltó. Igen, a váltó, amit az imént raktunk fel. Ezek után pedig valószínűleg egy tér-idő csapda közelében járhattunk, mert ami ez után következett, az nem volt mindennapi. Ati kicsit felfokozott idegállapotban telefonálni próbált a szervizbe, ahol a váltót kaptunk, de a telefonja lemerült. Az összedugott inverter nem működött a töltéshez. Ezek után elment az összes fedélzeti műszer, és a fűtés, aminek következtében egyből párásodni kezdett minden, nem lehetett kilátni. AGPS meghülyült, nem tudta mit akar, csak tervezett újra és újra. Plusz az én telefonom megállás nélkül magától kezdett nyolcasokat írni. Lassan kezdtem arra gondolni, hogy ez a végtelen megőrülés kezdete. Nagy nehezen kijutottunk a fekete lyukból megbirizgáltuk a biztositéktáblát és visszaindultunk az Alpokba. A műhely és a lehetséges szállás előtt kettő, azaz kettő kilométerrel egy erős szerpentin teteje felé végleg beadta a kulcsot a váltó. Reccsenés, koppanás, satu, ahogy lenni szokott. Ha nem egyesben kapaszkodunk felfele, akkor biztos megharapom a műszerfalra szerelt CB-rádiót. Kiszálltam a szakadó hóba, hogy felsétáljak az elakadásjelző háromszöggel, mielőtt egy Sainzként közlekedő digó belerongyol az út közepén füstölgő Táltosba. Ahogy visszafele sétáltam és belegondolva az éppen aktuális helyzetembe ránéztem az Atira, aki úgy nézett ki, mintha épp akkor evett volna meg fél kiló eleven varangyos békát, nem bírtam tovább és kitört belőlem a feszültség. Úgy elkezdtem röhögni, hogy szinte már majdnem sírtam. Aztán az Ati is. Itt már nem lehet mit tenni. Ha az ember már nem tud mit tenni kínjában, akkor a legjobb, ha kiröhögi saját magát. Az sokat segít. Ezután természetesen még hátra volt a neheze: kocsiban alvás (alvás?) újabb autómentő, vissza a műhelybe. Odaérünk, Franci, a szerviztulajdonos már szervezi a másik váltót. Szerencsére lett, de mondanom sem kell, Franci csak részben ismeri el felelősségét, tehát megint legombol minket. Szót sem érdemel, ha valaki volt már külföldön kiszolgáltatott helyzetben, akkor tudja, miről beszélek. Este nyolcra fenn a váltó, igaz három darabból kellett összefércelnünk, próba előtt nagy izgulás, vajon működik-e. sikerült, jó. Az aranyszívű szerelő srác, Kriszti és barátnője Ildikó, akiknek köszönhetjük, hogy szorult helyzetünkből kijutottunk, meghívnak még minket vacsira is. Köszönünk Nektek mindent még egyszer! Aztán beszállunk a Táltosba, és indulunk. Hullák vagyunk, két napja nem aludtunk, valszeg rendesen még két-három napig nem is fogunk, de megyünk és utolérjük a mezőnyt. Nem adjuk fel!  Ehe- ehe…
 
Kori alias Vader nagyúr (hogy kaptam ezt a hülye nevet?)
MCG FILMS TEAM 74

 

Talán mégis továbbmegyünk?
 
Hosszú és idegőrlő órák után ismét úton vagyunk. Igaz nem a Táltos hátán, hanem egy trélerben ülünk, ami húzza-vonja. Kicsit visszafele haladunk,mintegy 200 km-t Bolsano felé ugyanis ott sikerült helyet és váltót találni. Még izzadunk egy kicsit, hogy jó is legyen a cucc a kocsiba, mert azt egy rövid pajeroból szedik ki. Jelen helyzetben – és főleg az egy napos tétlenség után- már ez is nagyon biztató. Talán sikerül még ma összerakni estig, és akkor „csak” 36 óra lemaradásunk lesz. Ha minden jól megy. Természetesen sok minden közbejöhet még addig is de azokon most kár rágódni. Észrevettük, hogy az egyik gázolajvezeték is szivárog, valószinüleg egy bilincs a hibás. Ha felemeljük majd megcsináljuk. Remélem más gond nem lesz vele, mert ez a váltó dolog erősen lecsökkenti a büdzsénket; az egész mentés elég sokba van!

MCG FILMS TEAM 74

 

Jók voltunk az első Európai szakaszon,de lehet eljött a vég?

 

Végre itt a rajt, melyre 6 hónapot készültünk. 17.-e van, 6 kor keltünk.

Nagy ünnepség a felvonulási téren, mindenki boldog és örül az indulásnak. Könnyes női szemek, akik búcsúztatják a messzire induló párjukat. Nehéz pillanatok ezek mindenki számára, mégis ünnepélyes. Először a versenykategória autói rajtolnak. Ennek örülünk mivel mi is ide tartozunk és már kockára fagytunk. lassan felsorakozunk a rajtkapúhoz ahol minden csapatot külön bemutatnak majd útnak inditanak.

Baljós előjelek már itt kezdődtek. Túl magas volt a kocsink a magyar zászlóval a tetején, és nem fért át a kapun. Na de ezt simán megoldottuk, és kikerültük a rajtkaput a közönség nagy tetszését kiváltva. Elindultunk...immár élesbe.

Bármerre is mentünk az utak szélén integető emberek, plakátokkal bíztattak minket. 

Még pesten jártunk, Kornél (  Vader nagyúr) már táplálta be a koordinátákat a laptopba és a naviba. Volt dolga bőven. Majd megszólal a telefonom. Élő adásra invitálnak az Oxygen FM rádióba. Gyorsan lenyomom, majd száguldunk kifelé Pestről. Röpke snitt a filmhez a Lánchídnál, és irány a 8 as út felé.

Sokan gondolják, hogy innen nevetségesen egyszerűen leautózunk aszfalton Afrikába.

...,hát nem így van! Várpalota körűl olyan komoly terepfeladatok vártak már ránk amin kissé meglepődtünk. Jeges, sztyeppés terep,olyan mintha már Afrikában,de nem is Magyarországon járnánk. Szuperul haladunk, jó a kocsi is, remekül veszi az akadályokat. Nagyon élvezzük,de amennyire lehet sietünk,hiszen a mai napra kb 880 km volt kijelőlve + az eltévedések és keresgélések kilóméterei. A terep komolyságát jelzi, hogy már többen kiestek. Volt felborulás is, és végtagtörés is. Próbálunk óvatosak ,de gyorsak lenni.

Keményen telik az idő ,és még Magyarországon vagyunk mikor ránk sötétedik,ez figyelmeztető jel. De végre minden feladatot megoldunk,1 kivételével amit senkinek sem sikerült. Ott valami gond volt a leírásban. Legalább is ezt gyanítjuk.

Kikeveredünk Szlovéniában az erdőben. Ezek szerint zöldhatáron léptük át:-)

Úgy dőntünk belehúzunk, mert így nem sok alvás fog maradni Veronába, ami még kb 550 km volt.

De hamarosan rájövünk, hogy nincs hová rohannunk, óriási lett a köd, 40-50 el lehetett haladni. Nyomtam neki amit csak lehetett,de bosszantó lassú volt. Egyszer csak egy autópályán találtuk magunkat a nagyködben, amit a navi sem jelzett, szerinte ott nincs semmi. Mindegy az irány az jó,tehát haladunk.

 Nem túl sokáig jutottunk, mire egy autópálya kapuhoz értünk, ahol persze ellenőrzésbe futottunk, és mivel nem volt matricánk így 185 eurora meg is bűntettek.

Hm ez nem esett jól.

Mindegy, menni kell tovább, irány Olaszország,ez többnyire autópályán. Az autó 15 litert evett,ez normálisnak mondható.

Szépen haladtunk jó tempóban, Vader nagyúr jól koordinált én pedig nyomtam neki ahogy a körülmények engedték.

Hosszú kilométerek után jelentkezett egy hirtelen probléma. 180 km el Verona előtt egymás után hirtelen 2 fémes hangot halottunk valahonnan az autóból.

Görcsbe rándult a gyomrom, tudtam ez jót nem jelent. DE mire átgondoltam volna egy nagy rántás volt érezhető, mintha egy kamion az ellenkező irányba taszított volna. Majd egy újabb csattanás...., és a kocsi megy tovább úgy mit elötte. Ijesztő volt , és sejtettem hogy hamarosan folytatása lesz.

Kiáltunk egy benzinkúthoz, ahol egy másik csapat éppen a féltengelyét nézegette, nekik sem tett túl jót a mai nap. Miután nem találtunk semmit, kénytelenek voltunk tovább menni. Kívülről az autó hibátlan volt. Sejtettük, hogy valami belűl akadt össze, Olaj nem folyik törés nincs sehol.

...még 180 kilométert kell megtenni,majd lesz valami.

Verona (cél) határáig az autón csak azt vettük észre , hogy a terepváltó kapcsolókarja furcsán ugrál kifelé. Mintha két kerékhajtásból 4 -be akarná magát tenni. Ez nem normális jelenség. Kezdett gyanús lenni a váltó.

Majd eljött a versenyzők legrosszabb rémálma. Hajnali 3 óra, Verona. Lehajtunk az autópályáról, és egyszer csak újabb kerregés, csattanás és ropogás. Rettenetes csúnya fogaskerék hangok. Ekkor már egyértelmű volt sokáig nem jutunk két kerékhajtással. Az ETAP HOTEL-ig még relative normálisan elment az autó. Gondoltuk mivel 2 kerékben nem akar a váltó maradni, átrakjuk négy kerékhajtásra, így talán simán tovább mehetünk.

Sajnos nem vált be.2 kilométer után újabb reccsenéssel a váltó végleg megadta magát.1 darab sebesség nem maradt. Hajnal 4 óra.Ülünk az autóban,és azon gondolkodunk, MIÉRT?

mac-Gyver MCG FILMS TEAM (74)

Szerző: MCG FILMS TEAM

3 komment

Címkék: bamako2009

GÉPÁTVÉTEL,BUDAPEST

2009.01.16. 23:40

Felértünk....Budapest.

Az úton felfelé megtapasztaltuk ,hogy nem lett az igazi a fűtésünk. Ha nem városban megyünk érdekes módon nem fűt a kocsi,pedig a motor meleg. Mindent átnéztünk ennek a hibának a javítására, de nem jött össze ezek szerint:-)

A gépátvételre kb 17 órára érkeztünk, sajnos nem túl jó eredmény ez, mivel érkezési sorrendben fogják indítani a holnap reggeli rajtot.A verseny kategóriában induló 200 autóból a 153-ik helyen érkeztünk be. Így ez azt jelenti hogy holnap kb 1,5 órás késéssel fogunk indulni az elsőnek induló autóhoz képest. Na se baj,lesz még nagyobb szívás is.Egyébként a megreklámozott Hősök Tere helyett a mellette található Felvonulási térről indulunk majd.Ezt a hirtelen váltást nem értem.Én mindenkit a Hősök terére hívtam.:-)

Amúgy az autó rendesen túlterhelt lett,ez kiderült már Pestre jövetelkor.

Rendesen alúlkormányzott és riszálja a fenekét a csomagoktól.A sebessége pedig kissé lelassúlt. Eddig Tátos volt de most inkább öszvérnek hívnám:-)

Holnap vastag ruhában kell mennünk ,mivel fűtés gyenge...aztán megyünk délnek mint a fecskék,Afrikába!

 

Szerző: MCG FILMS TEAM

1 komment

Címkék: bamako2009

 

 

SZMOGRIADÓ ?

2009.01.13. 18:16

 

Egy gondolat a  szmogriadóról.

Én mikor megkaptam Villám Géza levelét arról, hogy a páros rendszámú autókat úgy húzassuk ki a rajtvonalról, jót nevettem rajta. Bevallom azt hittem viccnek szánta. Nagyon muris lesz ahogya fél mezőnyt úgy rángatják át majd rajtvonalon, az egész világ rajtunk fog derülni. Mert, hogy a mi rendszámunk is páros természetesen. Ugyanakkor elgondolkoztató az, hogy a húzatással nem okozunk e nagyobb problémákat. Gondolok itt a balesetveszélyre például. Azt már meg sem említem, hogy ha egy autó húz egy másikat sokkal több káros anyagot ont a levegőbe  mint  egyedül.  Szóval ,nem tudom ezen hol nyerünk, inkább vesztünk. Ráadásul csináljuk a problémát magunknak és a többi autóstársunknak azzal hogy 600 autót húzatgatunk a városba csoportosan.

Szerintem tiszta VICC!

Remélem 17.-ére már tiszta lesz a levegő, és megoldódik magától a dolog!

macGyver-MCG FILMS TEAM (74)

AZ ÍGÉRT KÉPEK !

2009.01.12. 17:42

Korábban megígértem, hogy ha kész az autó matricázása, felteszek pár képet.

Tulajdonképpen, itt már szinte teljes a matricázás, csak a motorháztető maradt el, de az ezen a képen ugysem látszik:-)

 

Szerintem egész dögös lett a kicsike.

MITSUBISHI, NEM TATA !!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Indulás elött az ima is jól jöhet :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hátsó lámpavédők sem hiányozhatnak !

Bár ennek semmi köze a matricákhoz:-)

 

 

 

 

 

 

 

 

Klasszikus, és nem városi terepjáró a mi TÁTOSunk!:-)

Teljes orr védelemmel. Reszkessenek az arab kecskék !!! Miattuk nem fékezünk! Legaláb lesz  friss  pörkölt:-)

A kereszt nem tartozék:-)

 

 

 

 

Engem lenyűgöz !:-)

Senkit ne tévesszen meg az első sárvédő felirata, ez nem egy TATA, csak a TATA márkaszerviz reklámja

 

 

 

 

 

 

 

Most már van képem a hátsó kameratartóról is, rajta a kamerával.

 

A portól még nem tudom hogyan védjük meg. Ez egy sarkallatos pont lesz, de szükséges !

 

 macGyver-MCG FILMS TEAM (74)

 

MUNKA,MUNKA,MUNKA

2009.01.09. 23:49

Lassan végére érünk a feladatoknak, bár ahhoz jelenleg keményen dolgozunk.

Örömmel értesítem, az értünk aggódókat, hogy  magjavítottuk a  TÁTOS  fűtését. Mint korábban említettem  északi sarki levegő áramlott  fűtés helyett a beömlőkön az utastérbe. Szétszedtük a vízrendszert és átmostuk egy kis Tesco-s vizkőoldóval a fűtőradiátort.

Volt egy kisebb baleset is megint. A vizkőoldó Vader nagyúr szemében kötött ki, teli sugárban. Nagyon kellemetlen lehetett, jól kimosta a csipát:-), 10 percig csapvízzel mostuk folyamatosan. Tényleg sajnáltam...

Megint került fel matrica is. Mivel a mai napon  az RP OUTDOOR  márka  képviseletében  a gyártó megajándékozott minket  két db  sátorral,  két db  -4  fokig  komfortfokozatú  hálózsákkal, iránytűvel,  sapkákkal,  és  sátorba  aláfekvővel.  NAGYON  KÖSZÖNJÜK BENCE!!! Igazán profi cucokk, és pont időben kaptuk !

Megvettünk egy csomó kempingfelszerelést is, és egyébb vitamin és energiaital kocentrátumokat. Nem vettünk gagyit mert arra nagy szükségünk lesz...folyt.köv.

macGyver-MCG FILMS TEAM (74)

 

Szerző: MCG FILMS TEAM

5 komment

Címkék: bamako2009

HALÁLESET A DAKARON

2009.01.07. 21:50

 

 

Holtan találták Pascal Terryt, azt a motorost, aki még a vasárnapi, második szakaszon tűnt el az Argentínában és Chilében zajló Dakar 2009 elnevezésű tereprali-viadalon.

Ezt a szervezők jelentették be.
   
A 49 éves francia motorosnak a Santa Rosa és Puerto Madryn közötti szakaszon veszett nyoma, a halál oka egyelőre ismeretlen.
   
A Yamahával versenyző Terry a második szakaszon 197 km megtétele után értesítette a szervezőket arról, hogy kifogyott az üzemanyaga, de beszerzett valamennyit az egyik versenytársától. Később megpróbált vele két alkalommal is műholdas kapcsolatba lépni a szervezőbizottság, mindkétszer sikertelenül. A kommunikációs rendszerben valamilyen hiba lehetett, a párizsi központ ugyanis már 4-én este értesítést kapott arról, hogy működésbe lépett a motoros vészjelző rakétája, a helyi szervezők azonban erről csak 5-én reggel szereztek tudomást.
   
Többek között erről beszélt Étienne Lavigne, a Dakar versenyigazgatója is, aki a haláleset kapcsán még megjegyezte: jól ismerte Terryt és csapatát, az év során többször is találkoztak.
   
Az után, hogy a helyi szervezők értesültek a segélykérésről, egy autót küldtek a feltételezett helyszínre, és az argentin polgári védelem is a bajba jutott motoros felkutatására indult. Mivel a keresés eredménytelenül zárult, a csendőrség is bekapcsolódott az akcióba, végül helyi idő szerint hajnali két óra után megtalálták a szerencsétlenül járt motorost.
   
"Nagyon nehezen megközelíthető, növényzettel sűrűn benőtt helyen feküdt, a motorja mintegy tizenöt méterre volt tőle. A sisakját levette és behúzódott az árnyékba, ahol valameddig nyilván ellátta magát, mivel vizet és élelmet is találtak mellette" - közölte az egyik szervező.
   
A halál okának kiderítésére rendőrségi vizsgálat indult.

macGyver-MCG FILMS TEAM 74

ALIG VAN IDŐ....2009.01.07

2009.01.07. 18:44

Érdekes, hogy egyre jobban rohan az idő, ahogy közeldik 17.-e! Szerintem átírták a naptárt, hogy kicsit szivassanak.Már csak 7 munkanap hivatalosan! Na persze ehhez hozzájönne a hétvége, ha nem mennénk fel Pestre az utolsó eligazításra. De hát felmegyünk, így nem tudunk dolgozni alatta.

Szépen alakul egyébként az autó kívülről, rajta van szinte minden matrica, szponzor és reklám. Következő alkalommal remélem már fel tudok tenni képet is, egyenlőre még nem akarok, mert nem komplett ezen a téren a dolog. Holnap is ragasztunk még.

Az elmúlt két napban beszereztük a gyógyszereket, szerszámokat (szelektáltuk és pótóltuk), kicsit már vásárolgattunk kaját is. Sikerült szereznem Norbi cimborámtól egy hűtőt a kocsiba, remélem bírni fogja az utat. Van egy kis gond a fűtésünkkel. Konkrétan, csak langyos levegőt nyom. Mire a ventillátor a bájos kis arcunkig elfújja, olyan hideg szél lesz belőle mint a Delta elején a sarkvidéki viharban. Konkrétan, megfagytunk ma benne:-) Ez főleg az európai szakaszt érintheti érzékenyen, hiszen mostanában  -10 fok van. A napi 1000 Km hidegben elég gáz lenne. Holnap megpróbálok valamit vele csinálni, Ki kéne mosni a fűtőradiátort, de borzalmas nagy, és mocsok munka, így nem sok kedvem van hozzá. De KÉNE!

Kitaláltuk, hogy a hátsó kameratartót  lejjebb szereljük. A jelenlegi beállításon kevés látszik az útból amerre megyunk, túl magasan van a tartója. Ugyan a kocsiban gyönyörűen látszik minden, a film szempótjából nem jó ez így. Sajna ezt holnap újra kell csinálni....

Holnap szeretnénk még a Navigációs rendszert is fixre betenni. Úgy gondolom már eljött az ideje. Csak legyen rá idő. Mindegy, az biztos hogy elkezdem....

macGyver, MCG FILMS TEAM (74-es csapat)

 

 

Szerző: MCG FILMS TEAM

1 komment

Címkék: bamako2009

Gondolom sokan vagytok akik még fel sem ébredtetek az ünnepi varázs, vagy netán alkoholos hatás mámorából. Pedig vége van és igazából ma döbbentem rá, hogy  hamarosan itt a RAJT!

Tulajdonképpen van másfél hét és lehet remegni, hogy meddig bírja a TÁTOS majd.

De ez még a jövő zenéje...,most mégegyszer, utoljára át kell gondolni mindent ,mi maradt ki eddig és mi az, ami még hátra van.

Átgondoltam....RENGETEG MINDEN!

Valójában, szerintem ez az a sport, amire nem lehet teljesen felkészülni. Sosem fogom úgy érezni, hogy minden a helyén van és mindent tudunk, hogy a TÁTOS  hibátlan....A tegnapi DAKAR közvetítésen is sokan kiestek a második nap már, rengetegen technikai problémával küzködtek. Ugyebár ez a technikai sport. Hulljon a férgese:-)

Ezért úgy döntöttem, amit eddig megcsináltunk, annak kb elégnek kell lenni. És nem biztos, hogy érdemes görcsölni már rajta túl sokat. Ha fel akar a váltónk majd robbanni, akkor fel is fog:-)

Csak nehogy átessek a ló túloldalára és olyan lazán vegyem az egészet, hogy itthon felejtsem Vader Nagyúrt, a navigátoromat :-)

macGyver-MCG FILMS TEAM (74)

GO BUDAPEST! 2008.12. 22.

2008.12.23. 11:50

A mai nap korán keltünk. Legalább is az itthon megszokottakhoz képest. Azaz 7 kor.Tudom, majd afrikában nagyon örülnék a 7 órai kelésnek, de ez most akkor is fájt :-(

A mai célállomás Budapest volt.

Örömmel jelenthetem, sikerűlt ezt a komoly etapot teljesítenünk:-)

Végre eljutottunk az B2 irodába az útleveleinkért, és az autó új rajtszám matricájáért.  Személy szerint nagyon  örülök neki, hogy  idén a rajtszámok sokkal szebbek és olvashatóbbak lettek, mivel a tavalyi karakterek. Szerény véleményem szerint csúnyák voltak, meg torzak. Persze lehet én nem értek hozzá:-) Sosem gondoltam volna, hogy így fogok örülni valaha a 74 es számnak:-)

Elmentünk a GARMIN által támogatásként kapott GARMIN C 276 os profi navigációs készülékért. Nagyon szép kis darab, rádásul teljesen újat adtak.Vigyázni fogunk rá!. Köszönjük NAVI-GATE KFT!!!

DE mivel a készülék software nélkül nem megy így átkeltünk a Dunán a budai oldalra,  hogy megtaláljuk a  World Gate KFT-t. Ők  feltették a  progit  a készülékre  és elmagyarázták az alapokat a használathoz. Kedvesek és segítőkészek voltak.Ott el is döntöttük ,hogy még indulás elött mindeképpen élesbe kell gyakorolnunk rajta, hiszen ezen a készüléken múlik majd napjaink sorsa. Hogy hány kilómétert fogunk feleslegesen megtenni,vagy éppen jó irányba e. Ez azért egy kissé más mint az utcán használatos gps készülékek. Itt nem utcák, nevek, városok alapján tervez utat a készülék, hanem navigációs pontokkal dolgozik. De ebben most nem mennék bele itt:-)

Ezután újra Pest, a homokvasért. Ami ugyan nem vas, hanem üvegszálas műanyag, de legalább homokszínű, hogyha használat közben elvesztenénk legalább ne találjuk meg:-) Kipöngettük érte a 34000 Ft-ot, kaptunk itt is pár jó tanácsot még és már indultunk is tovább.

A következő helyszínünk Gyülevészi Úr volt aki a BAMAKÓS ajándékokat gyűjti össze a kamionra, ami elviszi Afrikáig, és ott áttadják az illetékeseknek.

Mi 2 db rokkantkocsit ajánlottunk fel erre a célra, mivel ezeket a terepjárón nem szívesen cipeltük volna odáig. A kissebb terjedelmű ajándékok meg elférnek már nálunk is.

Reméljük a  kerekeskocsik megtalálják gazdájukat, akiknek minden bizonnyal nagy szükségük lehet rá odakint.

Vader nagyúr ismét bizonyitotta, hogy vele van az erő sötét oldala. Csupán kézrátétellel ismét tönkretette egy kocsiajtóm zárját:-) Ezt a trükköt már korábban is elsütötte, akkor a jobb első ajtón, most a jobb hátsón, de most is bejött neki. Tulajdonképpen ott álltunk Pest közepén tele értékekkel és nem lehetett becsukni az ajtót. Lengedezett mint viharban az udvari budi kiszáradt fa ajtaja. Már azon gondolkodtunk, hogy gumipókkal kikötjük,de az utolsó utáni pillanatban  valahogy becsuktuk.

Hm... elgondolkodtató. Lehet a YODÁ-val kellene mennem BAMAKÓBA?:-)

macGyver

 

SOK A MUNKA...2008.12.21

2008.12.21. 17:22

Már rég írtam, de éppen ezért itt az ideje.

Az elmúlt jó pár nap, nem kevés gondolkodással töltötte ki agyunkat. Komoly gondot jelentett számunkra, hogy egy korábbi szponzorunk egyszerűen eltűnt. A maga mögött hagyott 1 milliós igéretével és kézfogásával együtt. Na, nem ez volt az első ilyen, de ez elég érzékenyen érintett bennünket, hiszen az idő már nagyon fogy, és a pénz is. Beleértve itt az ünnepeket, már nem nagyon lesz idő új szponzorok után futni. Keserű szájízzel,de Vader nagyúr megpróbálkozott egy utolsó szalmaszállal, bízva annak sikerében.

A REHAB RÁBA KFT korábban is nagyon pozitiv hozzáállása, most is gyümölcsöző lett.

Hiányzó készleteink anyagi támogatását 400.000Ft +ÁFÁVAL megtoldották. Hangsúlyozom, korábban is nagy anyagi támogatónk volt. Cserébe természetesen újabb reklámfelületeket bíztosítunk számukra, hiszen ez mégis csak üzlet és nem a két szép szemünkért kapjuk.

Nagyon köszönjük JENCI!!!

Úgy döntöttünk, hogy tartunk egy leltárt ,mivel kezd káosz lenni, hogy mi van meg és mi nincs. Ebből listát készítünk és így remélhetőleg jobban átlátható lesz a már elvégzett és még elvégzendő feladatok sokasága.

Mint mac Gyver, megint rengeteg szerelni való lett. Kiderült ,hogy a Cb rádió súg-búg és nem igazán úgy működik ahogy kéne. Még jó, hogy teszteltem. Ha így indultunk volna el , kb Fehérvárnál kidobtam volna már a kocsiból, annyira idegesítően búgott és recsegett.

Na de megoldódott, egy új antennával. Most hibátlan.Ugyanakkor még erősebb végfok is lett bele rakva. Biztos, ami biztos:-)

INVERTER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na ez nagy szívás volt. Főleg a beszerelés. De már ott kezdődtek a problémák, hogy figyelmetlenül rendeltem meg, és nem néztem, hogy 12V ról nem 220 Voltot csinál, hanem 110 Voltot! Puff neki!!!Ugyanakkor legnagyobb meglepetésemre örömmel konstatáltam ,hogy minden készülékünk 110 Volt -ról is működik.Ezt a mákot:-)

Úgyhogy elkezdtem beszerelni. Persze a bonyodalmak folytatódtak.Elötte szét kellett szednem, és egy lengőaljzatot (dugalj) belekötni,mivel ezen amerikai dugalj volt.Naná, hogy nem kompatibilis!!! Mindig örültem ezeknek a szabvány variációknak! Na de ez is meglett, most már szerettem volna bekötni és kipróbálni.

Na a szerelés részeleteit nem taglalom,a lényeg az, hogy 20 x szedtem ki és raktam vissza, mire jó lett. De őszintén szólva ,nem bízom benne....Kérdés, meddig fog működni:-( Valahogy annyira MADE IN CHINA:-)

A Biztonság kedvéért 2 darab lett a kocsiba betéve:-)

Szerintem annyi áramot fogyasztanak,hogy hó végén még az EON -tól is csekket kapunk:-)

macGyver

 

 

 

Már majdenem elfelejtettem megosztani a hallgatósággal, hogy a készülődés alatt mindketten új becenevet ragasztottunk egymásra.Talán elég találó is lett szerintem.

Hogy ki is az a Vader nagyúr? Természetesen Kornél az ki ilyen néven él tovább, legalább is ezen a blogon mindenképpen. De gondolkozik , hogy felveszi végleg ezt a nevet. Hogy honnan jött a név? Van Neki egy érdekes szokása,mégpedig ha valamire elkezd koncetrálni, akkor éppen olyan hangot ad ki mint Dart Vader. Elkezd fújtatni,szuszogni. Na nem álmában, hanem fényes nappal. Remélem a lézerkardot nem hozza magával...:-)

A McGyver név pedig, ha valaki ismer, el sem kell magyarázni,miért pont én lettem. Az én felfogásom szerint, adj egy rágót, csinálok belőle egy 3000 cm3-es turbós motort. Vagy fából vaskarikát:-)  tulajdonképpen mindegy:-) Ha valaki olyan szemtelenül fiatal, hogy nem látta a MacGyver-t, sűrgőssen pótolja!

 

Szóval a mai naptól ezeken a neveken is felbukkanunk majd:-)

Most ,hogy kinéztem az ablakon látom,hogy Vader nagyúr ma robogóval jött beszerelni a CB rádiót! Ezt le kell fényképezzem Nektek:-), ilyet még nem láttatok:-))))))

 

 

 

 

 

MacGyver

 

MA IS EGY KICSIT.....

2008.12.06. 16:41

Ma is egy kicsit fejlődtünk technikai szinten.Megérkezett a feltúrbózott CB Rádiónk ,mely egy  PRESIDENT SSB készülék.És hogy miért feltúrbózott? A szerelő szerint a  hatótávolsága sík terepen 50 km-re lett emelve, ami óriási segítség a többi csapattal való kapcsolattartásban.Ez, ha nem romlik el útközben:-), akkor nagyon kis tuti utitárs lesz.Már csak be kéne szerelnem a kocsiba:-(

VADER nagyúr jelezte, hogy Ádám barátja aki egy laptop-ot dob hozzánk, összerakta a  gépet. Én még ugyan nem láttam, de  már a Sötét erő birtokosánál van a hírek szerint! Ennek a technikai eszköznek nálunk éppen a blog, a haza küldendő video és képanyagok, a kis HD kamera anyagának tárolására van szükség. Ugyanakkor szükség esetén, ahol net elérésünk lesz, ott jó hasznát tudjuk majd venni információ gyűjtésében a filmhez, vagy csak egyszerűen szorúlt helyzetünkben jó cserealapot is képezhet afrikai arcoknál, ha már nem lesz mit ennünk.  Lesz belőle tevepörkölt!:-)

MacGyver

 

 

MARKETING

2008.12.04. 20:46

A napokban elsősorban a reklámokkal, hírdetésekkel foglalkoztam.Sajnos egyedül,mert szegény Kornél barátomat elkapta valami magyar "tífusz", 3 napig az ágyat nyomta és alul fölül könnyített magán. Mivel végül is elkerült orvoshoz egy kis injekcióval újraélesztették, úgyhogy holnap már újra harcra fogható lesz.
De, hogy mit is tettem ez idő alatt?
Mivel több fórumon is megjelenünk a napokban így a szponzorainkat kissé megsürgetve, jó pár matricát felhelyeztem az autóra ,hogy a cikkekben láthatók legyenek, és mielőbbi reklámértéket képviseljenek. Így felkerült a BILUX Kft, a www.britishoutlet.sk, a REHAB RÁBA Kft, a DUNA TAKARÉK reklámjai is. Több média fórumon is megjelenünk, a verseny előtt is ,és a verseny közben is, hogy folyamatos tudósításokkal tájékoztassuk az érdeklődőinket.Ebben részt vesz a www.infogyor.hu, a Kisalföld napilap, a www.kisalföld.hu, az Oxygen Média hírportál (www.o2gyor.hu), Oxygen Fm rádió (103,1Mhz), Oxygen Tv (O2Tv).
 

 

A mai napon megjelent cikk a Kisalföld napilapban(sajnos Kornél betegsége miatt egyedül voltam).

Senkit ne tévesszen meg a 15-ös rajtszám,ez a tavalyi ! most 74 a nyerő ! De még nincs feltéve:-)

Itt a cikkhez a link, másoljátok a keresőbe,vagy katt.rá:
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/autosmozi_hegyen-volgyon_homokon/2079423/

A kép a cikkel együtt jelent meg.

Szerző: MCG FILMS TEAM

1 komment

Címkék: bamako2009

KEZDETEK...2008.09 -TŐL

2008.12.04. 18:56

 

Üdvözlünk mindenkit a 74-es MCG films Team csapat blogján.


Szeretnénk megígérni , hogy naggyából folyamatosan fogjuk a verseny alatt kommentálni a velünk történteket,mind információ,mind fényképek formályában.
Természetesen ennek a folyamatossága nagymértékben függ majd az internet kapcsolattól és a kimerűltségi szintünktől. Ha nagyon eltünnénk, akkor lehet kezdeni aggódni:-)

Jelenleg a felkészüléssel vagyunk elfoglalva.Szinte hihetetlen mennyi munka, és energia van már most befektetve.

 Mi tulajdonképpen 2008.09 óta napi szinten a budapest bamakó rally-val foglalkozunk.

 A felkészülésünk az autó beszerzésével kezdődött. Sikerült egy olyan autót találnunk,mely tavaly sikeresen megjárta a versenyt, mégpedig a versenykategóriába. Saját lábán hazajött,bár ezt inkább hazavánszorgásnak nevezném mivel már bamakóbol váltóhibával indult el a kocsi.Az úton folyamatosan olaj feltöltésre szorúlt, ennek ellenére hazajött,de széthullott váltóval. a végén már csak a 4. sebesség volt benne.

Az autó hozzánk kerülése utána azonnal egy erősitett váltót ,és új kuplung szettet kapott.Miután nagynehezen összeállt a paripa, úgy döntöttöttünk teszteljük, most jöjjenek ki a problémái amik vannak.Hamar rájöttünk ,hogy az autó több sebből vérzik. Ez akkor lett a legmeggyőzőbb mikor a jobb első kereket elhagytuk. Bár az is igaz nem kis leckét kapott akkor a rendszer. Tulajdonképpen lengőkarostól törtük ki ,kerékaggyal együtt,széthulva a féltengelly,és golyóscsapok kiséretében.Sokaknak furcsa lehet,DE megérte.

Ettől a ponttól tudtuk,hogy mindent át kell néznünk.

Az Auto Thermin Kft-től segítő kezet kaptunk és műhelyhasználatot.Az autót darabjaira szedtük a saját kezünkkel.Ez remek alkalom volt rá,hogy megismerjük minden porcikáját.Mindent szétszedtünk, futóművet,difit,váltót,stb...A futómű,kormánymű új golyóscsapokat kapott mindenhol. Új féltengelyek,fékcsövek,mindenhol új szimmeringek,tömitések. A difit szétszedve,átszimeringezve, hézagolással lett újra visszatéve.Sokáig csak szét felé szereltük az autót.Öröm volt látni mikor elkezdtük visszafelé szerelni az új és biztosan átvizsgált darabokat.Tulajdonképpen 2 hónapig ez ment.Most az autó hajlott kora ellenére tulajdonképpen teljesen megújult műszakilag. A motorja és váltója több generációval fiatalabb Pajerójé, ez már 2,5 TDI motor az erősitett váltóval és kardánnal.Megkapta a friss olajat mindenhová, és az uj teszteken már jól teljesít.

A elmúlt napokban megvoltak az első ugratásai is. Egész jól viseli a repülést. Bár borzalmas szögletes formálya ellenére gyönyörűen szelte a levegőt mind a 4 kerekével magasan elhagyva a talajt. A földet érés után sem pattant vissza erősen, jól fogta az utat.Természetesen Neki is vannak határai így még csak kóstolgatjuk a"Táltost".

Közben elkészítettük az autón a filmezéshez szükséges kameratartó állványzatot is. Ezekre nagy szükségünk lesz a hosszú út alatt, hogy megfelő remegésmentes képeket tudjunk felvenni a kocsiban.Hamar kiderült, hogy a kocsi orrába szerelt tartó a nagykamerához nem megfelelő. DE mivel a kamera amúgy is egy vadonatúj JVC profi HD kamera, mely több millió forint értékű, így arra jutottunk, hogy a kisegitő kamerát fogjuk használni az első felvételekhez. Ez jóval kisebb,így könyebb is.Ezzel két problémát is megoldunk egyből. Ez jó döntésnek bizonyul.A hátsó felfogatás tökéletes lett, a legnagyobb gödrökben sem remeg a kép. Ez így maradhat.

Még van mit csinálni az autón. Mivel gyárilag nem diferenciálműzáras a kocsi, valószínű komplett hátsófutóművet fogunk cserélni alatta, hogy még jobb legyen a kritikus terepviszonyok között.Kell a difizár! Homokban jó hasznát vennénk. Ez igazából pénz kérdése elsősorban. Na persze idő és energia is, de nem olcsó egy ilyen hátsó hid.Valószínű megveszzük. Ha meglesz erről még úgyis írok.

Szerző: MCG FILMS TEAM

1 komment

Címkék: bamako2009