Eligazítás után azonnal a kocsiba, és kihajtva a kempingből elindultunk Mali irányába. Jó napnak ígérkezik, hiszen ma egy számomra szép oly szép terepre érünk, a szavannára. A Mauritániát zöldhatáron hagyjuk el. Kérdeztük, honnan lehet tudni mikor vagyunk Maliban, ere csak az a válasz jött, hogy észre fogod venni,mert megváltozik a táj. Tény hogy egyre szebb lett a terület, a szavannai fű érdekes sárgás volt. Közben pedig kb. 1 méter magas cserjeszerű növények. Aztán, volt még egy fajta kisebb fa ez nagyon tetszett. Ezt legelték a kecskék, szamarak, tevék. Nagy, tányérszerű levelei voltak és jó húsos volt. Fehér tejszerű nedvet eresztett amint megsérült. Biztos finom is, de én nem próbáltam.

Szóval, nagyon szép volt a táj, tényleg felemelő. A szavannai kis dombok között,(ugyanis ,nem teljesen sík) pedig a Grand kanyonra emlékeztető sziklák álltak önmagukban, kiemelkedve a laposabb területekből. Leírhatatlan volt. Majd filmen inkább megmutatom.

Két féle képen lehetett a mai napi feladatokat teljesíteni. Az egyik verzió szerint egy kanyargó földes-homokos úton, mely úton lesznek majd az ellenőrző pontok. Vagy egy másik lehetőség, a toronyiránt a gps iránymutatója alapján.

Nem kell mondanom melyiket választottam. Mivel, filmkészítés miatt le voltunk maradva 1-2 órát, így megint futnunk kellett a mezőny után. Tehát toronyiránt, ami belefér. Éppen, mint egy orszarvú. Csörtettünk át mindenen, légvonalas irányzékunk segítségével. Utolsó helyről indultunk, tehát nyomni kellett. Fantasztikus érzés mikor 100 km-es tempóval száguldasz a szavannán! Igaz, az is eszembe jutott, amit édesapám mondott az ilyen terepversenyekkel kapcsolatba. Szerinte nem jó dolog, mert megzavarjuk a természetet és az állatokat. Hiszen Ők ott élnek mi meg betörünk a birodalmukba. Tulajdonképpen egyet is értek vele valamennyire.

Ezért vigyáztam amennyire tudtam. Sajnos azonban voltak olyan részek ahol a cserjés nagyon sűrű volt és menthetetlenül törte az autó a fákat. Ez a kocsit is megviselte. Leszakadt a váltó védő acéllemez, maradék két ködlámpát az orrán darabokra törte. Kiszakadt a bal első index, a teljes fényezés hosszirányba karcos lett, de nagyon. Az antenna nyomtalanul eltűnt, csak egy kis csonk maradt utána. Volt megint jó pár ugratásunk is melytől két helyen eltört az alváz.

Viszont ezzel a tempóval egyszerre beértük a címvédő Ulrich-Ulrichova párost, akik az úton tiporták a Nissannak. Érdekes jelenség lett, miközben ők max sebességgel mennek az úton, mi az erdőből kitörve, mellettük elhaladva beelőztük Őket.

Korábban már volt egy hasonló eset, mikor 3 autót előztem meg, mint a bójákat, szlalompályán. A 4. félrehúzódott és elengedett inkább. Szerintem látták, hogy mi verhetetlenek vagyunk. Senkit és semmit nem kímélünk ma. Ezt így is éreztük! Ez a mi napunk volt egyértelműen minden szempontból. DE talán megérdemlünk egy kis sikerélményt annyi szenvedés után.

Azért történt érdekes is. Egy városba beérve elnéztünk egy fordulót és a városon átmenő folyó medrébe hajtottunk, amiben természetesen nem volt víz. Hanem homok. meg szemét, de az bőven. Jól bementünk már mikor rájöttünk ez nem lesz jó. Visszafordulnunk már nem volt lehetőség a Tátos beásta magát a mély homokba.

Egyszerre kb. 100 gyerek és felnőtt jelent meg és vett körbe minket szorult helyzetünkben. Mindegyik kiabálta, hogy: MÖSZIJŐ KODU, azaz Uram ajándékot. Persze itt ez megy mindenhol, de ott akkor kissé idegtépő lett. Miközben ástuk ki a kerekeket, lopták ki a golyóstollakat a kocsiból. Ez valami beteges mánia náluk, ami a szegénységből fakad.

Kezdett elpattanni a húr. Mi itt már csak zombi-nak hívjuk őket. Hiszen ahol embert látnak tömegesen letámadják, és szinte felfalják. Felmásznak az autókra, lógnak a tükrökön, és nem lehet levakarni sem őket. Tulajdonképpen őrjítő. De megértve a helyzetüket elfogadjuk.

Egyébként a segítségükkel ásva az autót kiástunk egy elrohadt marhát, amin térdeltem ez idáig. De legalább végre kiszabadultunk és elhagyhattuk a zombi várost

Később ránksötétedett, és egy db. Törött ködfényszóróval bevergődtünk a táborba.

Egy nagyon kedves család a szavanna közepén:

Ez egy hihetetlen nap volt! Imádtuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.